Egy pragmatikus felfogás a romániai kultúrát illetően

Előzetes megfontolások

A Szövetség Románia Újjáépítéséért-SzRÚ alapvető célja a kultúrát illetően a kulturális alkotáshoz és a kultúrához való szélesebb hozzáférés támogatása.

A mi szempontunkból a kultúra és az alkotók támogatása, akárcsak az oktatás elsődleges terület kell legyen a kormányzási aktus számára, mivel a jelenkori társadalmak embere egyre inkább a kultúra által határozza meg magát és integrálódik társadalmilag. A kultúrának tulajdonított fontosság a túlélés társadalmából a felvirágzás és az egyén szabad önmeghatározásának társadalmába való átmenetet jelenti.

A kultúra autonóm kell legyen, azaz, teljesen meg kell szabadítani az ideológiák és a politikum befolyásától. Sajnos, ez a minimális kívánalom, amely bármely, a demokrácia irányába törekvő állam esetében fennáll, még nem valósult meg Romániában.

A kultúra értékei önmagukban való értékek is, amelyek egy autonóm esztétikai körbe illeszkednek, azonban a piacba is be kell őket illeszteni. Fontos, hogy a kultúrát ne csak pénzalapok fogyasztójaként lássuk, hanem a társadalmi és gazdasági fejlődés alapvető elemeként is.

A kultúrát mindkét lényeges irányból meg kell közelíteni: a nemzeti örökség konzerválása és a jelenkori alkotás támogatása irányából egyaránt. A nemzeti örökséget illetően az a nehezen cáfolható érv hozható fel, hogy bármilyen veszteség többé-kevésbé pótolhatatlan, az élő kultúra támogatását illetően pedig az a hasonlóan erős érv, hogy egy társadalom nem létezhet folyamatos kulturális alkotás nélkül.

Szeretnénk, ha megszűnne az a gyakorlat, hogy a kultúra területe az utolsó legyen a költségvetési előirányzások listáján és az első feláldozott terület a "költségvetés megszorításai" miatt. Tudomásában vagyunk annak, hogy Romániában ez a terület függ leginkább a többi politikától és a különféle változásoktól: nehéz alternatív finanszírozási forrásokat vonzani a mai gazdasági feltételek között, az országos-helyi társulásokat pedig úgyszintén nehéz megvalósítani addig, amíg a közigazgatás decentralizálása nem ér el egy magas működési fokot.

A kultúra jelenleg nagyon szenved az törvényes keret ingatagsága és összefüggéstelensége, valamint a köztisztviselők bizonytalan helyzete miatt.

Ilyenképpen, a SzRÚ stratégiai céljának megvalósítása érdekében az alábbi cselekvési irányokat tartjuk elsődlegeseknek:

• A Kultúrminisztérium reformja
• A nemzeti vagyon konzerválása és a hagyományok értékesítése
• A jelenkori kultúra prioriáskén való promoválása
• A román kultúra promoválása a világon

A Művelődésügyi minisztérium reformja

A minisztérium struktúráját egyszerűsíteni kell, ugyanis az egyes részlegek barokk bonyolultsága miatt a vízszintes és függőleges irányú kommunikáció nehézkes, a hatékonyság pedig alacsony szintű. Az európai szakértők állhatatosan -és sikertelenül- ajánlották az államtitkárok számának csökkentését az összes minisztériumokban, a művelődésügyi minisztériumot is beleértve; léteznek ugyanis államtitkárok, akik egyetlen irányvonalról felelnek, egyetlen alkalmazottal.

A Kultuszok Részlege nem igazolt; sehol Európában nem létezik ehhez hasonló. Egy demokratikus rezsimben a vallások nem igényelnek annyi szabályozást, hogy egy sajátos minisztériumi struktúra létrehozása legyen szükséges, különösen egy olyan struktúráé, amely a minisztérium összes pénzalapjainak több mint egyharmadát fogyasztja el.

Rövid távon hasznos megtartani a kultúra területén az aktuális decentralizált közszolgáltatásokat és növelni szerepkörüket a nemzeti vagyon konzerválásán túlmenően is, amivel jelenleg előszeretettel foglalkoznak (ennek a funkciónak a betöltésére azonban a politikai vevőkör helyére képzőművészeti, építészeti, néprajzi stb. szakértőket kell alkalmazni). Ezeknek az intézményeknek alapvető szerepük kell legyen az országos kulturális politikának a helyivel való harmonizálásában.

A Művelődésügyi Minisztériumot kényszeríteni kell arra, hogy nyilvánossá tegyen egy részletes jelentést évi tevékenységéről, amely ne ünnepélyes nyilatkozatokat, hanem kimerítő adatokat tartalmazzon a minisztérium és a neki alárendelt intézmények pénzügyeit illetően, beleértve a stratégiai célok megvalósulásának valamint a törvényi keret létrehozásának stádiumát, a személyzetváltozásokat, valamennyi támogatás haszonélvezőinek listáját, valamint az értesítői tevékenységet is. Ilyenképpen, nehezebb lesz véghezvinni azt, hogy a valódi szakértők bocsáttassanak el a politikai vevőkör előnyére, és hogy a nemzeti vagyont bizonyos politikai vagy gazdasági érdekek szabad akaratára bízzák, mint a Roşia Montana, a Dracula Park, vagy a Mogoşoaia Palota parkja egy részének "magánosítása" esetében.

Létre kell hozni egy állandó tanácskozási keretet a Művelődésügyi Minisztérium, a civil társadalom és az alkotók egyesületei között, mivel a minisztérium törvényi keretének és döntéseinek tükrözniük kell a fogyasztók és a kultúra alkotóinak érdekeit is. A Művelődésügyi Minisztériumnak jobb együttműködési viszonyt kell kialakítania azokkal a minisztériumokkal, amelyeknek tevékenysége kapcsolatban van az ő tevékenységével, így például a Turizmus Minisztériumával, a kulturális turizmus fejlesztése érdekében.

A Művelődésügyi Minisztériumnak joga kell legyen olyan reprezentatív események szervezéséhez, mint a George Enescu fesztivál, amelyet egy kormányhatározat nyomán a kormány főtitkársága vett át, mivel a fesztivál szervezésére kiutalt pénzösszegek jelentős kvótákat értek el. A kormány hasonló "kultúrára való étvágyat" tanúsított a Jelenkori Művészeti Múzeum létrehozásának esetében is, amelyet az Állami Protokollum Szervezete rendezett be egy olyan tervezet keretében, amelyet licitálás nélkül fogadtak el,

A Művelődésügyi Minisztérium ügykörének meghatározása

A Művelődésügyi Minisztérium ügykörei elsősorban jogi és pénzügyi jellegűek kell legyenek, ugyanis ezeknek az elsődleges funkciói egy olyan stratégia működtetésére és gyakorlatba ültetésére vonatkoznak, amely főleg az illetékes szakértők hozzáértésére alapozódik.

Egy eljövendő Művelődésügyi Minisztériumban a felsőbb szinteken történő döntéshozatalt bizosító politikusok, és a kultúra területére szakosodott menedzserek kell részt vegyenek, míg a minisztériumnak alárendelt intézményekben csak menedzserek és szakértők. A kulturális menedzserek származhatnak a kultúremberek soraiból is, de ez egyáltalán nem szükséges, ugyanis az általuk betöltendő funkció hatékony vezetést jelent, nem kulturális alkotást; jól kell ismerniük viszont a területet és valamilyen szakosodással kell rendelkezniük.

Úgy gondoljuk, hogy egy tiszta, koherens és realista kritériumrendszert kell kialakítani a kulturális tervezetek pénzügyi támogatására és értékelésére vonatkozóan. A minisztérium szakbizottságait azoknak a szakértőknek kell visszaadni, akik széleskörű társadalmi elismerést élveznek, hogy döntéseik legitimitást nyerjenek és valódi értékeket promoválhassanak. A jövőben a bizottságoknak a mostaninál fontosabb szerepük kell legyen és javaslataikat a jelenlegi gyakorlattól eltérően, figyelembe is kell majd venni.

A létező pénzalapok felhasználásának hatékonnyá tétele és az alapok kiegészítése

A finanszírozás kiegészítése az országos és helyi költségvetésekből a kultúrának jelenleg előirányzott kvóta növelésével valósítható meg, a felvállalt prioritásoknak megfelelően, valamint a pénzalapok átláthatóbb és hatékonyabb felhasználása által. Fölösleges beszélni a "kultúrában levő kevés pénzről", addig, amíg a kormánypárt választási kampányát azokból a pénzekből fizeti, amelyeket utólag a nak Művelődésügyi Minisztériumnak irányoznak elő. Másrészt pedig, a Művelődésügyi Minisztérium hatalmas pénzösszegek árán szerez meg műalkotásokat, anélkül, hogy elismert szakértőkkel konzultálna és egyes államtitkárok zavaros könyveit szponzorizálja; továbbá, egyes színházak jelentős összegeket fizetnek a közpénzekből a hatalom csatlósainak, míg a színházi fizetések enyhén szólva szegényesek.

A politikum visszavonulása a döntéshozói mechanizmusból és a kulturális szereplők nagyobbfokú bekapcsolódása

A nemzeti vagyon megőrzésének művészi és technikai irányítása, valamint azon kulturális tervezetek értékelése, amelyeket érdemes közpénzekkel támogatni, közismert szakértők, valamint a kultúra különböző területein kialakított egyesületek kezébe kell kerüljön. A döntéseknek elsősorban az esztétikai értéket kell szem előtt kell tartaniuk (noha egy művészi alkotás felbecsülésének kritériumai a legképlékenyebbek, ezt a kockázatot vállalni kell), illetve a döntés társadalmi hasznát.

Mindezeket a célkitűzéseket csak akkor lehet megvalósítani, ha a kultúra a politikummal szemben valós autonómiára tesz szert.

Sajnos, ez a minimális kívánalom, amely minden, a demokrácia irányába törekvő ország esetében felvetődik, még nem valósult meg Romániában.

A minisztérium képzett szakértőinek jó részét elsőkként bocsátották el a 2000-es választások után, politikai kritériumoknak megfelelően, ami teljesen szabálytalan gyakorlatnak minősül. Európai képzéseken tartózkodó embereket mozdítottak el hiányukban hivatalukból, ezáltal értékes hozzáértést veszítve el.

A kultúra költségvetésen kívüli finanszírozási módjainak stimulálása

A pénzügyi támogatás törvényét módosítani kell, főként a levonás felső határának növelése, valamint a haszonélvező természetének pontosabb meghatározása által. Nem kellene lehetőséget adni arra, hogy a haszonélvező profitot hozzon létre a szponzorizálás nyomán.

Az alternatív támogatási források vonzásának, amelynek jelentős súlya kell majd legyen, kéz a kézben kell haladnia a gazdaság fejlődésével és közösségi kultúra újraélesztésével. Előbbi megteremti azokat az fölösleges erőforrásokat, amelyek a kultúra útjára térhetnek, de amelyek a mai gazdasági feltételek között teljesen elégtelenek; a második motivációt nyújt a kultúra finanszírozására azoknak, akik ezt megtehetik, ugyanakkor a kultúra értékeinek jóváhagyásához szükséges társadalmi kört biztosítja.

A fokozatos decentralizáció

Úgy gondoljuk, hogy a kultúra közigazgatási decentralizálása és a piac mechanizmusaiba való integrálása fokozatosan kell megvalósuljon, a megfelelő törvényes és intézményi keretek, főként pedig a kultúra helyi szinten való kezelésének képességei kialakulásával párhuzamosan. Egy hosszútávú stratégia szükséges, amelyet az összes kulturális szereplő együttműködésével kell kialakítani, és amelynek tükröznie kell a politikai és társadalmi erők többségének egyetértését, hogy a kultúra területén hozott reformokat ne érintse minden alkalommal a politikai hatalom változása.

A Nastase kormány döntése, amelynek nyomán egyes kulturális intézmények (főként színházak) úgymond egy éjszaka alatt a helyi hatóságok felelősségi körébe kerültek, abszurdnak és eredménytelennek bizonyult. Egyes helyi hatóságok nem rendelkeztek a szükséges erőforrásokkal, mások pedig nem tudtak a kirótt feladattal megbírkózni. Néhány esetben a kormány intézkedése etnikai vitákat élesztett fel, az intézmény politizálódásához vezetett, vagy élénk elégedetlenséget keltett a státus megváltoztatása miatt. Végül, más esetekben az átmenet sikeres volt, ami azt bizonyítja, hogy egy ilyen fontos változást részletesen elő kell készíteni és minden egyes esetben meg kell egyezni a felekkel. Az a tény, hogy központi szinten az erőforrások elégtelenek, nem ok a kulturális intézmények automatikus decentralizációjára. Ha még nem léteznek az ehhez szükséges feltételek, a újraszervezés, a koncesszionálás stb. megoldásához kell folyamodni. Pontosan annak tulajdoníthatóan, hogy a helyi szituációk rendkívül különböznek egymástól, a decentralizálást pragmatikus módon kell megvalósítani, hogy ne tegye tönkre a kultúra intézményeinek aktuális működési szintjét. Egy lehetséges megoldás ezeknek az intézményeknek a közös, országos-helyi társulás jellegű igazgatása és pénzügyi támogatása egy meghatározott periódus alatt.

A nemzeti vagyon megőrzése és a hagyományok értékesítése

A SzRÚ felfogásában a nemzeti vagyon konzerválása és a hagyományok értékesítése ugyanolyan fontos irány, mint a jelenkori alkotás támogatása.

A nemzeti vagyon megőrzése

A nemzeti vagyont restaurálni és oltalmazni kell, de ez nem kizárólag az állam kötelessége: erre utal maga a tulajdon struktúrája is: a történelmi emlékek 60%-a az Egyház tulajdonában van, 10%-a magántulajdon és csak 30%-a van az állam tulajdonában. Az államnak társakat kell találnia, akik vele együtt, de nagyobb mértékben járuljanak hozzá ezeknek a munkáknak a támogatásához

Az emlékművek restaurálásának sorrendjére vonatkozó döntés a szakértők tesületének felelőssége kell legyen, akárcsak a folyamat hozzáértéssel való felülvizsgálása művészi és tehnikai szempontból. A minisztérium felelőssége a pénzalapok előirányzása, valamint ezek kezelése és annak ellenőrzése, hogy felhasználásuk korrekt módon történik-e vagy sem.

Hasonlóképpen, a munkákat végző cégek közötti versenyt is bátorítani kell. A munkák elvégzői kiválasztásának klienteláris és áláthatatlan módja következtében több kis- és középvállalat a diszkrimináció áldozata lett a nagy trösztök előnyére, noha az utóbbiak közül többen nem tesznek kielégítő módon eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek, vagy a számlák kifizetésénél méltánytalan prioritásaik vannak. Mi több, a kérdéses munkák végzői igazolásának kritériumai sok esetben diszkriminatívak és jogtalanok.

Romániában a nemzeti vagyon (helyi, országos vagy világszerte) listáján található több mint 22000 tárgy; ez egy igazolatlanul nagy szám, amely megnehezíti a restaurálási prioritások meghatározásának folyamatát, az emlékek konzerválását, ezért a listát újra át kell vizsgálni.

A Művelődésügyi- és Kultuszminisztérium még annak a 29 műemléknek sem tulajdonított megfelelő fontosságot, amelyeket az UNESCO világörökségébe soroltak be. Fontos UNESCO támogatások vesztek el, például a segesvári vár vagy a Voroneţ kolostor esetében, az UNESCO azon minimális kívánalmának figyelmen kívül hagyása miatt, hogy biztosítsák az adott műemlékek védelmét belső szinten. A műemlékek nem megfelelő védelmének egy másik oka a törvényi keret alkalmazási normáinak létre nem hozása. Sok esetben nem közlik a nemzeti vagyon javaira vonakozó kormányhatározatok mellékleteit, ami súlyosan érinti ezek védelmét, nem is szólva arról, hogy alkotmányellenes.

A hagyományok értékesítése

A hagyományok történelmi formáinak megőrzése teljesen különbözik az élő hagyományok kihangsúlyozásától. Előbbieket egy másik idő tanúvallomásaiként kell őrizni, múzeumokban, vagy magánterekben. A megőrzésnek a folklór tudományos kutatásából kell következnie, és modern tárolási módszereket kell alkalmaznia.

A jelenkori kultúra prioritásként való promoválása

Az államnak támogatnia kell a jelenkori kulturális alkotást, amely egy modern, európai társadalom egyik alapvető szükségletének kielégítését szolgálja.

Szükségesnek tartjuk egy beszerzési rendszer kifejlesztését a jelenkori műalkotásokat illetően (különösen képzőművészeti alkotásokat) és egy, az előadóművészeteket finanszírozó rendszer létrehozását, főként a szabadfoglalkozású művészek által létrehozott alkotásokat tartva szem előtt, akik nem a központi vagy helyi kulturális intézmények alkalmazottai.

A könyvtermelés támogatási rendszere átláthatóbb kell legyen és csak a könyvcímek támogatását kell szem előtt tartania (az idegen nyelvekre való fordításokat is beleértve), nem a könyvkiadókét. Mindezeket a pénzügyi támogatásokat szigorú ellenőrzésnek kell alávetni, hogy ki lehessen küszöbölni, vagy legalábbis korlátozni lehessen a pénzalapok rendeltetéstől eltérő felhasználását.

Az értéktelen alkotások pénzügyi támogatásának korlátozása érdekében, a döntéseket közismert szakértők kell meghozzák, a teljes átláthatóság feltételei között.

Ugyanebbe a fejezetbe, - és nem a nemzeti örökség keretébe- kell a folklór élő formáinak promoválását is bevonni. Ilyenképpen elismerjük azt a tényt, hogy a román falunak most is kultúrateremtő jellege van, nemcsak a népi kultúrának a múltban meggyökeresedett formáit utánozza.

Az élő hagyományokat, függetlenül attól, hogy mesterségekről, zenéről vagy táncról van szó, jelenlegi, a fejlődés során kialakult formáikban kell promoválni (nyilvánvalóan, nem azokról a kitsch átvételekről van szó, amikor a városi kultúra bizonyos formái a falu kultúrájába kerülnek, hanem a szervesen fejlődő hagyományokról). Az eredetiség alatt mi ezt értjük. Táncosokat vagy énekeseket egyforma népi ruhába öltöztetni fel, amelyeket iparilag gyártottak, és amelyek morbid merevséggel utánozzák az eredeti népi öltözet modelljét a folklórtankönyvnek megfelelően, a történelem eluasítását és a mai földművesek megsértését jelenti. Egy ideális "folklórmodellt" megszabása azt fejezi ki egy sajátos modorban, hogy az aktuális modell alacsony szintű és értéktelen.

A román kultúra promoválása a világszerte

A román kultúra határokon kívüli promoválásának elsősorban a jelenkori alkotásokra kell alapozniuk, amelyek egy dinamikus és a jövő felé nyitott kultúra képét kell közvetíteniük.

A jelenkori kultúra promoválása egyáltalán nem a népi kultúra kiszorítását, hanem a nevetséges és teljesen hamis formák elhagyását jelenti, amelyek a folklórt egyedülálló román identitásként és hegemón kulturális formaként tüntetik fel a romániai színpadokon vagy a nemzetközi fesztiválokon, ahol Románia képviseltetik.

Romániának egy olyan országgá alakításához, amely hajlandó és képes a jövővel szembenézni, egy olyan országból, amely egy mítosszá minősült múltban rekedt meg, a jelenkori kultúra határozott promoválása szükséges, akkor is, ha ez egy megosztott kultúra, amelyet olyan kulturális kódok hoznak létre, amelyek egyáltalán nem vezethetők egymásra vissza, vagy nagyon kis közönségek a fogyasztói; jelenleg ugyanis a kultúrának már nem lehet a nemzetet felszabadító funkciója, mint a XVIII. vagy a XIX. században.

Románia modernizációja és európai integrációja elsősorban politikai feladatnak minősül. Természetesen, a kultúrának alapvető szerepe van ezekben a folyamatokban, de nem a túlnyomóan politikai célok érdekében létrehozott kultúrának, hanem az európai kultúrával természetes módon szinkronizálódó kultúrának, amely a kommunizmus idején elszigetelve tartatott.

Fel kell hagynunk a kormányzat évszázados rögeszméjével, éspedig országos szinten egy "nagy" export kultúra vezénylésével, mely rögeszme a kiskultúra komplexusból származik. Tulajdonképpen, ez az első tényező, amely gátolja az egyéni alkotások természetes létrehozását, amelyek tökéletesen integrálódnának az európai kultúrába, és amelyek, utólagos összeadódásuk által egy eredeti európai kultúrát alakíthatnának ki Romániában.