Pártdoktrína
Szövetség Románia Újjáépítéséért - SzRÚ

Előzetes megfontolások

A SzRÚ doktrínája egy közép-jobb doktrína, amely két klasszikus ideológiának, a keresztény-demokráciának és a liberalizmusnak az irányvonalait egyesíti. Ez az ideológiai ötvözet elsősorban a belső politikai kontextussal magyarázható. A kommunizmusból a demokráciába való átmenet sajátos helyzete bizonyos stratégiákat követel, amelyeket nem feltétlenül a klasszikus ideológiák közötti verseny terminusai határoznak meg. Nagyon sok nehezen hozott, vagy máig meg nem hozott intézkedés létezik, amelyeknek célja a demokratikus rendszer működésének megvalósítása, függetlenül attól, hogy ezt a rendszert a liberalizmus, a szociáldemokrácia vagy a keresztény-demokrácia perspektívájából közelítik meg. Ezek a döntések nélkülözhetetlenek egy normális társadalom működéséhez és meghozatalukhoz nem szükséges egy ideológiai szempontból "tiszta" doktrína; az a tény, hogy oly hosszú időn keresztül nem hozták meg ezeket a döntéseket, nem bizonyos ideológiai értékekhez és alapelvekhez való kötődésnek tulajdonítható, hanem a politikai gyakorlat egy romlott modelljének, amelytől a SzRÚ élesen elhatárolja magát.

Másrészt, szerte a világon dramatikusan csökkent az ideológiák politikai szerepe, különösen a kommunizmus tiszta és abszolút ideológiájának bukása után, amely magára vállalta, hogy a valóságot teljhatalmúan átalakítsa. Jelen pillanatban annak a világnak a pártjai, amely irányába Románia törekszik, a pragmatizmus alapelvét követik, azaz, olyan politikák és mikropolitikák kialakítására törekednek, amelyek leginkább megfelelnek az új társadalmi és kulturális valóság konkrét, pontokra osztott problémáinak, függetlenül a nekik tulajdonítható ideológiai orientációtól. Ha távol is vagyunk attól, amit a fejlett országokban "posztmateriális társadalomnak" neveznek, ha sajátos problémáink is vannak, nyilvánvaló, hogy a politikai stratégiáknak ugyanazon, több ideológiát ötvöző modelljének alkalmazására kell törekednünk, ugyanis ez receptívebb a különböző társadalmi csoportok változó szükségleteit illetően és ezzel egyidőben elsődleges célja az állampolgárok bevonása a döntéshozás folyamatába.

Máskülönben, sehol a világon, és Romániában sem kísérelték meg a múlt demokratikus pártjai, hogy bármi áron érvényre juttassák ideológiájukat az általuk képviselt polgárok és általában a társadalom érdekeinek hátrányára. A modern politikatörténet a doktrínák hibridizációjának és a tulajdonképpeni gyakorlat helyzetfüggő módosításának hosszú sorát foglalja magába; többször előfordult, hogy a konzervatív politikusok liberális alapelveket támogattak, vagy, hogy a liberálisok szociális intézkedéseket mozdítottak elő. Az a fontos, hogy a társadalom nagy céljai (és a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a demokráciának és a piacgazdaságnak ezeket az általános célkitűzéseit az elektorátus mint olyan azonosítja) megvalósulhassanak egy hatékony kormányzás által. Sajnos, az eddigi kormányzatoknak még távolról sem sikerült ilyen jellegű eredményeket elérniük.

Következésképpen, a SzRÚ doktrinális irányultsága 5 fő irányban összegezhető, amelyek néhány ideológiai sajátosságból tevődnek össze. Egyesek, mint például a magántulajdon, az egyéni felelősség vagy a kezdeményezés egyformán jellemzik a két fő közép-jobboldali orientációt, néhány jelentéktelen árnyalati különbséggel. Mások, mint például a pragmatizmus, a szubszidiaritás, a közvetlen demokrácia, a pluralizmus vagy a tolerancia a kettő közül csak az egyik ideológiai irány fele közelednek, de ugyanakkor a másik szempontjából is nyilvánvaló relevanciával bírnak; ilyenképpen az általuk kialakított, végső arculat koherensen közép-jobboldali. Ugyanakkor, mindezek a sajátosságok kivétel nélkül azokat az alapvető európai értékeket fejezik ki, amelyek annak a politikai, társadalmi és gazdasági modellnek az alapját képezik, amelyet meg szeretnénk alapozni Romániában.

Pragmatizmus és szubszidiaritás

Az első fő irány a politikai pragmatizmus és a hatékony szubszidiaritás sajátosságait foglalja magába.

A pragmatizmus kifejezetten egy eredményorientált politikára vonatkozik, amely kevésbé foglakozik az általa ajánlott megoldások ideológiai tisztaságával. A pragmatizmus a SzRÚ egyik központi értéke. Románia súlyos problémáinak teljes mértékű vállalását és a lehető leghatékonyabb megoldások támogatását jelenti, annak illúziója nélkül, hogy ezek a problémák egy éjszaka alatt megoldhatók találékony sürgősségi rendeletekkel vagy jól ellenőrzött sajtóvisszhangokkal.

A szubszidiaritás elve figyelembe veszi azt a tényt, hogy a jólétet és a valódi társadalmi igazságszolgáltatást soha nem lehet felülről lefele biztosítani, ezeket nem "adhatja" a kormány a "lakosságnak". Ezek a társadalom alapszintjein megvalósuló, folyamatos gyakorlatra kell alapozódjanak, a legszorosabb helyi közösségek szintjén kell folyamatosan létrehozni és fenntartani őket. A demokrácia valódi teljesítménye ezen a szinten jön létre (és itt értékelhető valójában); nem egy könnyu feladat, ugyanis ahhoz, hogy a szubszidiaritás működőképes legyen, nagyon magas szintű politikai részvételre van szükség, ami jelenleg nem létezik. Ezért, a hatékony szubszidiaritás a SzRÚ egyik alapvető stratégiája és hosszútávú célja egyaránt.

Közösség és hagyomány

Egy második irány az erős közösség és a hagyomány értékesítésének sajátosságait foglalja magába.

A román társadalom egyik fő igénye az erős, működőképes közösségek újjáépítése kellene legyen, de nem a kommunizmus által kikényszerített, amorf közösségé, amely a túlélésben való szolidaritásra alapult. Az a közösség, amelyet a SzRÚ ki szeretne alakítani, olyan valós kohézióra és szolidaritásra kell alapuljon, amelyek lehetővé tehessék a többség érdekeinek gyors és hatékony megvalósulását, és ugyanakkor azoknak a védelmét is, akiknek sajátos szükségleteik vannak, sajátos helyzetük miatt. A közösségnek, amennyire lehetséges, esélyegyenlőséget kell nyújtania; nem a társadalom homogenizálását kell elérni, hanem azt, hogy mindenki maximálisan értékesíthesse adottságait (elsősorban a nevelés által, de orvosi, szociális segélynyújtással stb. is). A közösség keretében nagyon fontos szerepe van a családnak, amely kapocs az egyén és a társadalom között; a családnak általában a legkisebb, de a legműködőképesebb "közösségnek", a szélesebb közösségek alapelemének kell lennie. Továbbá, a családra sajátos felelősségek hárulnak a társadalmi és politikai rendszer hatalmas erőfeszítést jelentő megreformálásakor (például a nevelésben, az új körülményekhez való alkalmazkodás kialakításában), ezért a családnak különleges figyelmet kell szentelni.

A hagyomány értékesítése hajlékony és kreatív módszerek keresésére vonatkozik, amelyek a román hagyományok megőrzését segítenék elő. Azokat a kiteljesedett kulturális formákat, amelyekben fellelhetők hagyományaink, a kollektív memória részeként kell őrizni, viszont, mivel mostani világunkban semmi nem stagnál, magát a szellemet kell továbbvinnünk, amely mindezeket létrehozta, hogy majd az alkotás új formái jöhessenek létre. Fontos kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a román hagyományok nem korlátozódnak, amint azt sokan gondolják, a néphagyományra. Hagyományaink vannak a vallásos alkotások területén, akárcsak az ipar területén; ezeket mind meg kell őrizni (konzerválni) történelmi formáikban, fejleszteni kell őket és továbbvinni. A SzRÚ a történelmet elsősorban a jövőbeli megvalósítások motivációjának tekinti, nem pedig az önáltatás és vigasztalódás forrásának, a jelen nehézségeitől való menekülés lehetőségének. Történelmünk cselekvési modelleket és ellen-modelleket is nyújt, amelyeket a józan megítélés fényében kell vizsgálni; okot ad a büszkeségre is, bájos, de ugyanakkor tragikus pillanatai is vannak, amelyeknek megismétlődését el kell kerülni.

A SzRÚ kategorikusan a törvények tiszteletben tartása és alkalmazása mellett foglal állást, a teljes állampolgári egyenlőség feltételei között. Léteznek azonban funkciók, amelyeket a törvények nem tölthetnek be, például nem tudnak gondolati és cselekvési modelleket biztosítani. Általában véve, a törvényeknek tiltaniuk kell az egyén vagy a társadalom számára károsnak bizonyuló tevékenységeket, nem kötelezniük végrehajtásukra, ha az adott helyzetben úgy tunik, hogy az erkölcsi jót szolgálják. Ezen a szinten a hagyomány nagyon fontos szerepet kap, amelynek nemcsak dekoratív funkciója van, hanem gondolati és cselekvési modelleket biztosít. Az egyének csak ezekből kiindulva gondolkodhatnak és cselekedhetnek szabadon, kizárólag az őket jellemző módon; a hagyomány biztosítja a társadalmi élet lényegét és folytonosságát és a magánélet hátterét. Ilyen értelemben, a hagyománynak egy sajátos fejezetét képezik a keresztény értékek. Ezek nélkülözhetetlenek mint az erkölcsiség fő alapjai a románok nagy többsége számára. A keresztény értékeknek nagyon fontos szerepük van a fiatalok szellemiségének alakulásában és a közösségen belüli, erősebb és emberibb kapcsolatok kialakításában.

Demokrácia és vezetés

A harmadik irányt a közvetlen demokrácia és a csapatvezetés sajátosságai határozzák meg.

A közvetlen demokrácia országos és helyi szinten is működhet és két irányban nyilvánulhat meg: elsősorban, referendumok és valamennyi szavazati joggal rendelkező állampolgár konzultálásai által. Másodsorban, kezdeményezések által, amelyek az elektorátustól indulnak, akkor, amikor szükségesnek látják bizonyos intézkedések bevezetését. A SzRÚ a közvetlen demokrácia formáinak bevezetését és józan megítélés alapján történő alkalmazásukat ajánlja, különösen a megszabott konzultálásokat, ugyanis, ha ezek gyakorisága érzékenyen meghaladja a társadalom által nyújtott politikai részvétel szintjét, ellentétes hatást válthatnak ki, éspedig az állampolgároknak a politikai folyamattól való eltávolodását eredményezhetik. A közvetlen demokrácia maga is lényeges indikátora egy demokratikus politikai rendszer fejlődési fokának és működőképességének; mi több, a rendszer teljesítményei javításának módszere is, de elsősorban egy stratégiai cél, melynek megvalósulása több tényező együttlétététől függ (magasfokú politikai részvétel, politikai stabilitás, társadalmi kohézió stb.), tehát ez egy közép-és hosszútávú célkituzés. A közvetlen demokrácia általános formái mellett a SzRÚ a párt belső megszervezésében is a demokrácia legközvetlenebb és legátláthatóbb formáit javasolja, a nyílt szavazást (a Pártok Törvénye által megszabott egyetlen kivétellel) és a fiókszervezetek nagyfokú autonómiáját, amely hozzájárul a képviseleti folyamat leegyszerüsítéséhez a döntéshozatalban.

A csapatvezetés új és lényeges eleme a SzRÚ által javasolt, a politikai cselekvésről kialakított új felfogásnak. A román politikát olyan vezetők uralták és uralják ma is, akiknek elsődleges elfoglaltsága nem az, hogy egy hatékony kormányzást alakítsanak ki, hanem, hogy minél nagyobb hatalmat biztosítsanak maguknak, még akkor is, ha ez saját pártjuk demokratikus struktúráinak megsemmisítése árán történik is, ha a pártok, minisztériumok, stb. másod- és harmadvonalaiba engedelmes és szürke személyeket léptetnek is elő, akik nem jelentenek valós konkurrenciát. Végül, a jelenlegi fő politikai szereplők korlátlan hatalomvágya a hatalmak közötti egyensúly súlyos megbomlását eredményezheti, például akkor, amikor az Elnökség, átlépve az alkotmányos határokat, ki akarja terjeszteni hatalmát a Kormányra, vagy a Kormány a Parlamentre. A csapatvezetés elve kijavítja ezeket a túllépéseket; célja a hatékonyság, amely a kooperáció eredménye; a hatékonyságot célozza a hatalmi harcok helyett, amelyek inkább a pártok, intézmények és kormányok belsejében zajlanak, nem a pártok között.

Személy, tulajdon és felelősség

A negyedik irány az autonóm személy, a magántulajdon és a felelősség elkönyvelésének sajátosságait foglalja magába.

Az autonóm személy eszméje szervesen összefonódik az erős közösségek eszméjével. Egy erős és működőképes közösség csak autonóm és aktív állampolgárokból alakulhat ki; egy olyan közösségnek, amelyet a konformizmus szelleme és a túlélés szolidaritása ural, soha nem fog sikerülni jólétet és az igazságosság fejlett formáit kialakítani. Ezért lényeges lesz az állampolgárok politikai késztetése ("politikai" a másokkal való együttélés tág értelmében), azoknak az intézményes formáknak a létrehozása, amelyek a lehető legnagyobb mértékben értékesíthetik a közügyek rendezésére való hajlandóságot; serkenteni kell annak a ténynek a megértését, hogy ez a típusú beavatkozás az ideális módja olyan magánérdekek megvalósításának, amelyeknek közösségi relevanciájuk is van, tehát a magánérdekek nagy többségének.

A magántulajdon képezi az állampolgárok formális egyenlőségére vonatkozó törvényes biztosítékok mellett, az autonóm és aktív állampolgárok kialakulásának alapját; sajnos a magántulajdon helyzete ma sem kielégítő, noha alapelvét sokat hangoztatták az átmenet évei alatt.

Végül, az autonóm személynek és a szabadságnak, amit élveznie kellene, logikus korrelációja a felelősség szigorúan egyéni elkönyvelése; ez egy olyan eszme, amely iránt nagyfokú ellenérzés mutatkozik, de ami nélkülözhetetlen egy működőképes társadalom kiépítéséhez. Az egyéni felelősségvállalás még nem játékszabály sem a Kormány, sem a közigazgatás, és több gazdasági vállalat szintjén sem; a felelősséget önállóan sem vállalják, intézményesen sem szabják meg, hanem olyan tág közösségekre vetítik ki, hogy az nyomtalanul eltűnik. Ez a gyakorlat hatalmas hiányosságokat idéz elő: az ország és a helyiségek katasztrofális igazgatását, a teljes bomlásban levő közszolgáltatásokat, hiányokat a költségvetésekben, az egyszerű állampolgárokkal szemben tanúsított megvetést, stb. Mindezért, az egyéni felelősség az egyik feltétele annak, hogy átlépjünk abból a helyzetből, amelyben mindenki együttesen veszít (természetesen a közismert kivételekkel) abba a helyzetbe, amelyben mindenki együttesen nyer. Másrészt, az egyéni felelősségből kiindulva elérkezünk az igazságszolgáltatás és a törvényesség tágabb témáihoz is. A SzRÚ abból az alapvető tényből indul ki, hogy az állampolgárok törvény előtti egyenlősége lényegében még nem valóság Romániában és ennek megvalósítása érdekében azoknak az intézményeknek a megalapozását írja elő, amelyek ezen a területen illetékesek. Az utóbbi évtized úgynevezett korrupcióellenes kampányai, szeszélyes döntéseikkel és a letartóztatások kormánypárt által megszabott ábrájával, a valóságban nem jelentenek mást, mint egy nehéz csapást azokra az intézményekre, amelyeknek feladata a törvény tiszteletben tartásának biztosítása, ugyanis bitorolják hatáskörüket. Romániában azonban nemcsak az általánossá vált korrupció befolyásolja az igazságszolgáltatás állapotát. Az összefüggéstelen szabályozások, a törvényhozás felduzzadása, és az a tény, hogy a törvényt nem egy objektív, egyének feletti mechanizmusként érzékelik, azt eredményezik, hogy a Rendőrség, a Kamara, és maguk a törvényszékek is csak bizonyos törvényekről vesznek tudomást; ez egy türhetetlen helyzet, amely feltétlenül igényli a feljebb említett megoldást.

Pluralizmus, tolerancia és kezdeményezés

Az ötödik irány a hiteles pluralizmus, a kölcsönös tolerancia és a szabad kezdeményezés sajátosságait foglalja össze.

A pluralizmus alapelve egyszerű: mindenkinek joga van az önmeghatározáshoz és ahhoz, hogy kijelentse különbözőségét. Banálisnak is tűnhet klasszikus megfogalmazásában, éspedig, hogy "mindenki szabadon tehet bármit, addig, amíg nem korlátozza mások szabadságát"; ennek a látszólag banális alapelvnek a gyakorlati megvalósítása azonban egyáltalán nem egyszerű.

A cselekvési szabadságot, amelyet csak a mások szabadsága korlátoz, egy valós, mindenkivel szemben tanúsított toleranciával kell kiegészíteni, valójában is elfogadva azt a különbséget, amely által a többi ember meghatározza önmagát. Másrészt, szigorúan és igazságosan meghúzni a határvonalat az egyén cselekvési szabadságára vonatkozóan; ez egy nagyon finom munka, amely olyan intézményeket szükségeltet, amelyek illetékesek és valóban működőképesek. A közösségeknek, úgy a tág országos közösségnek, mint a helyieknek azonosítaniuk kell azokat a kereteket, amelyeken túl az egyén tevékenysége ártalmasnak minősül, azáltal, hogy tisztázzák az őket meghatározó értékeket és az érdekeltségi körükhöz tartozó nagy tervezeteket. Akárcsak a közvetlen demokrácia vagy a hatékony szubszidiaritás, a közösség tagjai közötti valós tolerancia egy olyan érték, amelynek gyakorlatba ültetését nem lehet rövid idő alatt megvalósítani. Nemcsak az említett határok megvonása bizonyul nehéznek (akárcsak megkülönböztetés nélküli alkalmazásuk minden egyes esetben), hanem ez a cenzúra jellegű muvelet egy elég hosszú, azok magánérdekeiből kiinduló kezdeményezésekkel folytatott tárgyalási gyakorlat nyomán szabályozódik, akikkel szemben alkalmazzák.

A szabad kezdeményezés serkentése ilyenképpen a SzRÚ doktrínájának egy másik lényeges pontja. A szabad kezdeményezés nem más, mint az a mechanizmus, amely a gazdaságban a jólétet, a társadalomban a pluralizmust, a közösségi életben a dinamizmust, a politikában a hatékony kormányzást hozza létre.

Végső megfontolások

A SzRÚ doktrínájával kapcsolatban teendő első megjegyzés, hogy ez a doktrína következetesen a pragmatizmus központi értéke körül épül ki; szándékosan foglal össze olyan általános jellemzőket, mint a pluralizmus vagy a szabad kezdeményezés, ezeknél sokkal konkrétabb jellemzőkkel, amilyen például a csapatvezetés vagy az egyéni felelősségvállalás kialakítása. Minden egyes sajátosság mély meggyőződést tükröz, ugyanakkor konkrét problémákra alkalmazandó, határozott megoldásokat von maga után. Ilyenképpen, a SzRÚ doktrína ihletforrás a SzRÚ politikai programjának kialakításához, amely válasz a román politikai pártok túlságosan határozatlan politikai programjaira. Nem egy esetben, ha hatalomra jutnak, önkényes politikákat kezdeményeznek, amelyek nem illenek túlságosan saját programjukhoz, vagy ugyanúgy tartozhatnak bármilyen más programhoz, pontosan kétértelmuségük miatt. Nyilvánvalóan, az átmenet kormányzatainak önkényes jellege az elvekhez és értékekhez való reális kötődés hiányának eredménye, legyenek azok homályosan is kifejezett értékek.

Hasonlóképpen, a doktrína általános körvonalaival kapcsolatban megállapítható, hogy ez hosszútávú célokhoz viszonyul és hosszantartó, állandó erőfeszítést igénylő, építő jellegű politikai cselekvést vesz figyelembe, amely a felvállalt eszmékhez és értékekhez való erős kötődésből indul ki. Ez is egy viszonválasz a "kozmetikus" stílusú kormányzásra, amelyet a megjelenéshez és a látszathoz való, görcsös ragaszkodás hoz létre, és ami különösen jellemezte az eddigi kormányzatokat. Ilyen értelemben, a SzRÚ kategórikusan elhatárolja magát a Románia gazdasági teljesítményére, demokráciájának színvonalára és európai integrációs feltételeire vonatkozó felelőtlen és demagógikus optimizmustól, amit a jelenlegi politikai osztály tanúsít. Ellenkezőleg, ez a doktrína a valós helyzet elismerését javasolja, illetve hosszantartó, közös erőfeszítéssel való átalakítását, pontos célok alapján.

A SzRÚ doktrína nem egy elvont számítások alapján kialakított doktrína, hanem azoknak az embereknek az élettapasztalatából származik, akik létrehozták a Szövetség Románia Újjáépítéséért pártot, valamint azokéból aki csatlakoztak ehhez a politikai tervezethez. Következésképpen a párt alapszabályzata úgy van kigondolva, hogy ez a közvetlen kapcsolat a jövőben is fennmaradjon: A SzRÚ ideológiai orientációja és alapvető stratégiái mindig élők és dinamikusak lesznek, abban az értelemben, hogy a demokrácia néhány megváltoztathatatlan értékén és alapelvén kívül, mindig azoknak a törekvéseit fogják tükrözni, akik csatlakoznak a SzRÚ-hoz és akiket a SzRÚ képvisel. A SzRÚ doktrína egy adott kultúrát és életmódot tükröz, amelyek különösen értékelik a személyi szabadságot, a dinamizmust, a közvetlen cselekvéshez való bátorságot ennek eredményeit; ez az életmód ugyanakkor értékeli az egyensúlyt, a józanságot, az önmérsékletet, a kölcsönös tiszteletet és a jóérzést, amely egy kommunikációs és interakciós formát kell kialakítson az emberek között. Ez a mentalitás magába foglalja a törvény tiszteletét, függetlenül valakinek a politikai, társadalmi vagy gazdasági helyzetétől.

Ez az oka annak, hogy a SzRÚ a "szövetség" megjelölést választotta a "párt" helyett. A SzRÚ elsősorban egy politikai konstrukció, de egy új kommunikálási és cselekvési forma is, amely, ahhoz képest, amit az eddigi romániai társulási formák nyújtottak (és nyújtanak), egy felsőbbrendu kohéziós és hatékonysági szintet akar elérni. Mindenekfölött, a SzRÚ doktrína célja, amint azt a párt mottója is összegzi: - "Mindenki számít" - olyan közösségeket létrehozni, amelyekben minden egyént elismerjenek és figyelembe vegyenek, amelyek minden egyénnek lehetőséget adjanak arra, hogy kinyilváníthassa személyes méltóságát és kifejleszthesse emberiességét oly módon, amely meghatározó saját törekvései számára, de azon közösség számára is, amelyben az illető Romániában él.