A SzRÚ rövid története

A Szövetség Románia Újjáépítéséért - SzRÚ politikai párt szervezetének története a 2000. évi elnökválasztás második, decemberi fordulóját követő hétig nyúlik vissza.

Néhányunk politika iránti érdeklődése korábbi fogantatású, körülbelül 1999 tavaszára tehető, amikor a PDSR újbóli hatalomrajutásának veszélyét megérezve tanácsadó csapatot hoztunk létre annak érdekében, hogy az ilyen végkifejet megelőzésére tegyünk valamit.

Mivel nem akartunk egyetlen politikai pártba sem belépni, az akkori körülmények között úgy döntöttünk, hogy a szocialista típusú baloldal hatalomrajutását Romániában leginkább azáltal tudjuk megakadályozni, ha segítünk az ország akkori elnökének, Emil Constantinescu úrnak a következő évi választási csatából győztesen kikerülni.

Hét önálló tanácsadó tömörült egy csapatba, ahol ezáltal olyan kipróbált, egymást kiegészítő képességek találkoztak, melyekről azt gondoltuk, a meghatározott cél szolgálatába tudtjuk állítani őket.

1999 augusztus harmincadikán kihallgatást kértünk Emil Constantinescu elnök úrtól és írott ajánlat formájában benyújtottuk neki az együttműködési szándékunkra utaló javaslatot. Az ajánlat az általunk elképzelt szakaszokon túl, melyekben úgy tűnt, hasznossá tehetjük magunkat az elnök úr számára, azt a kifejezett nyilatkozatot is tartalmazta, hogy nem kívánunk egyetlen pártba sem belépni, illetve hogy nem fogadunk el semmilyen természetű jutalmat munkánkért.

Pár hónapos huzavona után 2000 februárjában kezdetét vette az együttműködés: a csoport három tagja bekerült az ASPEC (Emil Constantinescu Elnököt Támogatók Társasága, jelenlegi nevén Polgári Nevelésért Társaság) soraiba, de az együttműködés 2000 júliusában megszakadt, amikor Emil Constantinescu úr lemondott az államelnöki tisztségért való versengésről.

Ameddig az ASPEC keretében tevékenykedtünk, igyekeztünk a szervezetre egy olyan tevékenységszervezési magatartást rákényszeríteni, amely tiszteletben tartja az áttekinthető adminisztráció elveit, meghatározott és felvállalt felelősségeit, a célok elérésének szakaszait, az állandó kiértékelés gyakorlatát.

Mivel hatalmas mentalitásbeli különbözőségek származtak abból, hogy a szervezet tagjainak nagyrésze az egyetemi, civil és államigazgatási szférából érkezett, míg magunk a magángazdaság struktúráiban nőttünk fel, az eredmény meg sem közelítette elvárásainkat és emiatt minket is terhel felelősség.

2000 augusztusának elején kiléptünk az ASPEC soraiből és visszatértünk megszokott életterünkbe, megszokott gondjaink közé.

2000 szeptemberében megkíséreltünk Mugur Isărescu úrral, az akkori miniszterelnökkel együttműködni, mégpedig előkészíteni a miniszterelnök elnöki választásokon való indulását, ám az eltérő álláspontoknak köszönhetően az együttműködés az egyhónapos kort sem érte meg.

A 2000 évi elnökválasztások másoik fordulója igen kellemetlen helyzetbe hozott bennünket:, hiszen két olyan ember között kellett választanunk (Ion Iliescu és Corneliu Vadim Tudor) akiket felelősnek tartunk amiatt, hogy Románia elveszítette a kilencvenes évek elején még valós esélyeit arra, hogy a civilizált, kapitalista országok sorába kerüljön.

Néhányan Iliescut választották, mások egyáltalán nem szavaztak, de mindannyian hasonló mértékű elégedetlenséget éreztünk amiatt, hogy aljasul átvertek, kihasználtak bennünket.

Választási jogunkat teljesen megnyirbálta a PDSR a CDR kormány tehetetlensége által felerősített manipulatív tehetsége, olyannyira, hogy a második fordulót követő napon úgy döntöttünk: elég volt ebből.

A szószátyárság, a hibák, kísérletek, tévedések és lemondások fémjelezte tíz esztendő után arra az elhatározásra jutottunk: a román politikusi réteg véleményünk szerint alkalmatlan arra, hogy országunk számára a szükséges megoldásokat biztosítsa.

Sűrűn telefonáltunk egymásnak, és a választások lezárását követő negyedik napra kitűztük az első csütörtöki találkozó időpontját. Kilencen voltunk akkor, ebből három embernek volt valamiféle politikai tapasztalata a 2000. esztendő során. Annak érdekében, hogy felmérjük, mennyire tudunk homogén csapatként működni, elsősorban papírra vetettük azokat az értékeket és elveket, melyekben egyénileg hiszünk. Az eredmény teljesen kielégítő volt, így hétről hétre találkoztunk, és egy új román párt megteremtését tervezgettük. A kezdeti csapathoz nemsokára mások is csatlakoztak, olyanok, akiknek addig soha nem volt politikai pártokhoz közük.

Nevet, jelvényt választottunk, elkészítettük a párt alapszabályzatát, politikai programját, területi terjeszkedési és kommunikációs stratégiáját, meghatároztuk a célközönséget, megfogalmaztuk politikai üzenetünket, és így tovább.

A legnehezebb és leghosszadalmasabb szakasz az ország szinte minden megyéjéből származó 10 000 alapító tag aláírásának összegyűjtése volt. Mivel nem állt rendelkezésünkre olyan szervezet, struktúra, melynek segítségével elvégezhettük volna ezt a munkát, minden ismerősünket, barátunkat, rokonunkat igénybe vettük, így is az eredetileg beütemezett időszaknál sokkal többe, szinte hat hónapba telt, 2001 februárjától augusztusáig, amíg ezt a feladatot megoldottuk.

A legnagyobb és legkellemetlenebb meglepetés azonban csak ezután következett, a teljes iratköteg leadásakor (hivatalos iratok, a jegyző által pecséttel hitelesített 10.250 aláírás, a megyénkénti alapítótag számra vonatkozó adatbázis kifejtése, stb.) a bukaresti törvényszéken 2001 augusztus 24.-én.

Bizonyos értékes politikai utasítások következtében a jogi rendszer ködösítő gépezete hadat üzent nekünk és megkezdte bedarálásunk folyamatát, a határidők állandó halogatásával, hajmeresztőnél hajmeresztőbb indoklásokkal (egyesek tragikomikusak voltak, mások a törvény határát súrolták), mely folyamat további 6 hónapig tartott.

Nagy későn, 2000. február 27.-én erőfeszítéseink kivívták a törvényes elismerést, melyre a párt tulajdonképpeni szervezéséhez szükségünk volt.

A következő hónapokban a törvényszéki bejegyzés elhúzódása miatt megszakadt vagy elveszett kapcsolatok újraélesztésével foglalkoztunk, ezt követően pedig pártunk július tizedikei hivatalos beindításának előkészítésével törődtünk.

Megkértük Cornel Nistorescu urat (akit addig egyikünk sem ismert), segítsen nekünk a nagyközönség előtt az Evenimentul Zilei lap hasábjain megjelenni, többek között azért őt kerestük meg, mert személyesen kifejtett egyéni álláspontja illetve a lap színezete nagy vonalakban megegyezik a saját elképzelésünkkel.

Kerültük a sajtótájékoztató szervezését, mivel tisztában voltunk azzal, hogy éppen ilyen jellegű eseményre várt a PDS azért, hogy hihetetlen mértékű és hatékonyságú média-befolyása által (sajtó, rádió, tévé) már a kezdet kezdetén felszámoljon bennünket.

Ehelyett, kezdetben legalábbis, arra fektettünk hangsúlyt, hogy üzenetünk eredeti változatában kerüljön a címzetthez, hogy ne kapcsolódjanak hozzá különbnél különb gyanusítgatások (melyek szerint "hátunk mögött" külön-külön vagy együttvéve Constantinescu, Patriciu, Guşă, Năstase urak, a szabadkőművesek, az amerikaiak, stb. áll.)

Az igazság pedig az, hogy személyes megvalósításaink állnak mögöttünk, szakmai tudásunk és az e politikai programra áldozott másfél éves megfeszített munka. Ezek alapján igyekszünk olyan politikusi nemzedéket kinevelni, amely a román politikában képviselheti majd mindazokat, akik hisznek abban, hogy Románia megérdemel egy, a jelenlegi értékeknek megfelelő politikusi réteget, amely nem él vissza a rááldozott bizalommal.

2002 július 10.-i kezdettel a román politikában is megkezdődött az újjáépítési munka, azok segítségével, akik naponta csatlakoznak a Szövetség Románia Újjáépítéséért-hez, megkezdődött a remény, a bizalom, a tisztelet, a jóérzés, a mértékletesség, az emberszeretet, az odaadás visszatelepítése, hiszen ez az egyedüli útja annak, hogy ismét büszkén gondoljunk arra: itt élünk, olyan büszkén, mint még csak egyszer tettük, 1989 decemberében.

Szövetség Románia Újjáépítéséért - SzRÚ

MINDENKI SZÁMÍT