Út a normalitás felé

A romániai magyar kisebbséggel szembeni új politikai megközelítésmód

A Szövetség Románia Újjáépítéséért - SzRÚ úgy gondolja, hogy a normalitás fele vezető utat, amely összegzett célja politikáinknak, nem teheti meg egy olyan társadalom, amelyet interetnikus feszültségek hatnak át. Ilyenképpen, politikai, társadalmi és gazdasági céljaink megvalósítása érdekében konkrét megoldásokat kell javasoljunk az etnikumközi kapcsolatokban jelentkező feszültségek megszüntetésére és a közös fejlődés kiegyensúlyozott keretének létrehozására.

Tekintettel arra, viszont, hogy minden etnikai kisebbségnek sajátos helyzete, eltérő szerepe van történelmünkben és az aktuális kontextusban, úgy véljük, egyedi megoldásokat kell javasoljunk minden egyes kisebbségre vonatkozóan, az adott problémák természetétől és fontosságától függően.

Romániában a magyar kisebbség a fő kiindulópont a nacionalista jellegű feszültség számára, amelyek kiküszöbölését szükségesnek látjuk.

Az üres nemzeti hiúságokhoz és a fejlődés, valamint a civilizált együttélés szempontjából irreleváns kisebbségi/felsőbbrendűségi komplexusokhoz kötődő, pusztán szimbolikus szempontokat a nacionalizmus hívei a végtelenségig állandósítják. Az interetnikus konfliktus előmozdítói megtalálhatók a politikában, olyan pártokban, mint a PRM (Nagy-Románia Párt), a PSD (Szociál-demokrata Párt) vagy az R.M.D.SZ., de jelen vannak a kultúrában, sőt a gazdaságban is.

A nemzeti ünnepek, amelyek az öröm alkalmai kellene legyenek minden közösség számára, egy abszurd nemzeti versengés szakaszaivá válnak. Az egyes közismert nacionalisták értelmetlen nyilatkozatai véget nem érő vitákat szülnek, amelyben senkinek nem lehet igaza és amelyek nyomán mindannyian csak veszthetünk - azok kivételével, akik a vitákat táplálják.

Sajnálatos módon, Romániában a kieszközölt nemzeti versengésnek olyan hatalma van, hogy barbár giccsé alakíthat egy egész várost, a háromszínű zászló színeire való festése és demagógikus, irtózatosan ízléstelen szobrokkal való megtöltése által; Kolozsváron a magyar polgárok elhanyagolható arányban vesznek részt a helyi közigazgatásban, és a Polgármesteri Hivatal hivatalos Internet oldalán is súlyos, a magyar kisebbségnek címzett sértések jelennek meg.

Ilyenképpen, számunkra nyilvánvalónak tűnik, hogy ezt a konfliktust jelentős mértékben önkényes módon tartják fenn, ostobaságból, vagy más természetű frusztrációknak tulajdoníthatóan, amelyeket áthelyeznek a nacionalista demagógia területére, vagy pedig olyan sötét érdekektől vezérelve, amelyek megvalósulása tragédiába torkollhat.

A Szövetség Románia Újjáépítéséért úgy gondolja, hogy ebben a konfliktusban, amely csak kis mértékben valós, legnagyobbrészt mesterségesen fenntartott, közvetíteni kell, és azt véglegesen meg kell szüntetni. A megszüntetést nem kell azonban összetéveszteni a konfliktus "elfojtásával", amit gyakran kísérelnek meg Romániában, annak minimalizálása vagy hatásainak erőteljes kiküszöbölése által.

Mi úgy gondoljuk, hogy egyrészt a magyar kisebbség és a többség közötti feszültségek okait kell megszüntetni, elsősorban a diszkriminációt, de az együttélés egy hatékonyabb intézményes keretének hiányát is; a konfliktus alapvető okai közé tartozik az általánossá vált szegénység és a megfelelő nevelés hiánya is - ezen problémákat orvosolni kell. Másrészt viszont, drasztikusan csökkenteni kell azoknak a befolyását, akik a konfliktust mesterségesen élesztik, és ez a feladat az egész román politikai rendszernek szól, amelyben szeretnénk, ha a szélsőséges nacionalizmus elveszítené uralkodó szerepét és a regionális érdekek megfelelően lehetnének képviselve.

Az alapelvek, amelyekből kiindulunk, morális és pragmatikus alapelvek, amelyek a kereszténydemokrácia és a liberalizmus klasszikus értékeire, az ember jogainak egyetemes értékeire, szűkebben, a kisebbség jogaira alapoznak, úgy ahogy olyan európai egyezményekben vannak megfogalmazva, mint például az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségekre vonatkozó Keretegyezménye, a koppenhágai Emberi Dimenzió Ertekezlet záródokumentuma, az Oszlói Ajánlások, stb.. Úgy véljük, hogy bármilyen civilizált társadalom, különösképpen egy olyan társadalom, amely az Európai Únió része szeretne lenni, köteles minden személynek és közösségnek egy olyan keretet biztosítani, amely kedvez a fejlődésnek és az önmegnyilvánulásnak.

A kisebbség esetében ez feltétlenül szükségessé teszi a saját kultúrához és identitáshoz való jog elfogadását, mindazokkal a jogokkal együtt, amelyek ebből következnek. Úgy gondoljuk, hogy konkrét megoldásokat kell javasoljunk minden egyes kisebbség konkrét problémáira és nem kellene tovább táplálnunk a jelképes és a retorikus versengés spirálját. Másrészt pedig, úgy véljük, hogy a szélsőséges megnyilvánulásokat a jelenleg létező, de soha nem alkalmazott törvények alapján megfelelően kellene büntetni.

A nacionalizmus elleni küzdelmet nem annyira a diskurzus szintjén látjuk, ahol ez csak a vita állandósulását szeretné elérni, megvetve minden szabályt és morális értéket, hanem a gazdasági és társadalmi fejlődés, a politikai rendszer, az oktatás és a kultúra hatékonyabbá tételének szintjén.

Ilyenképpen, javaslataink a következőek:

1. Egy Magyar Egyetem létrehozása az állami egyetemi hálózat keretében.
   Az egyetem finanszírozása kezdetben állami jellegű lenne, bármilyen más állami egyetemhez hasonlóan, utólag pedig, az SzRÚ oktatásra vonatkozó politikájának megfelelően, vegyes köz-magán rendszerben történne; szükéges a díjak fokozatos bevezetése, kiegyensúlyozva a szavatolás és hiteladás állami mechanízmusaival.
   
   
2. Románia közigazgatási reformjának magába kell foglalnia azt a lényegi előírást, mely szerint a begyűjtött adók és illetékek legalább 50%-a helyi szinten maradjon.
   Továbbá, az állami költégvetés erőforrásait átlátható elvek alapján kell újraelosztani a helységek között, nem pedig a helyi közigazgatások vezetőinek tetszése szerint, legyenek ezek a vezetők választottak vagy a kormány által kinevezettek. Jelen pillanatban túl sok, a minisztériumok által kezelt, speciális pénzalap létezik, amelyeket kritériumok nélkül irányoznak elő, a megyék pedig szintén átláthatatlan módon, sokszor politikai kritériumok alapján kezelik a kiegyensúlyozó pénzalapokat. Eppen ezért ezeket a pénzalapokat egyértelmű és vitathatlan formulák vagy projekt-tenderek alapján kellene előirányozni.
   
   
3. Úgy gondoljuk, hogy valamennyi román állampolgárnak, etnikai hovatartozásától függetlenül, egyenlő esélyei kell legyenek az állam bármelyik intézményébe, a helyi és központi közigazgatásba, a katonaságba, vagy a Román Titkosszolgálatba való bejutásra.
   Ez az esélyegyenlőség a szakértelem elvén kell alapuljon. Az állami intézmények akkor válnának nemzeti jellegűvé, ha valamennyi állami intézményben résztvennének a kisebbségekhez tartozó egyének is - persze akkor, ha a nemzetet modern, európai értelmében fogjuk fel, polgári és nem etnikai nemzetként.
   
   
4. Az SzRÚ támogatja Románia valamennyi állampolgárának a törvény előtti teljes és valódi egyenlőségét, valamint a Románia területén tartózkodó külföldi állampolgárok, vagy az esetleges befektetők törvény előtti egyenlőségét. Úgy véljük, hogy a külföldi befektetők diszkriminációját meg kell szüntetni, az etnikai hovatartozás kritériumát is beleértve; egyrészt, a törvénykezésnek explicit modón elő kell írnia ennek a megkülönböztetési formának a büntetését, másrészt, ezt ki is kell küszöbölni a kormányzás gyakorlatából, olyan mértében, amennyiben a központi közigazgatás részt vállal a magánosításban vagy bármilyen más típusú befolyással bír a külföldi befektetésekre.
   
   
5. A Nagyvárad - Kolozsvár - Marosvásárhely - Brassó - Bukarest - Konstanca autópálya Románia számára gazdasági prioritást jelent.
   Ez a pálya fogja biztosítani a stratégiai kapcsolatot Európával, és Románia fejlődésének alapvető tengelye lesz. Támogatjuk az autopályának ezt az útirányát, azért is, mert a magyar közösség számára egy szükséges kommunikációs eszközt jelent. Az SzRÚ elfogadhatatlannak tartja a többségében magyarlakta területek diszkriminálását, ami az infrastruktúrába való befektetéseket illeti. A műúti infrastruktúrát, amely jelenleg szánalmas állapotban van, modernizálni kell; szükségesnek tartjuk egy nemzetközi repülőtér létrehozását is Marosvásárhelyen, amely az egész zóna szállítási és kommunikációs szükségleteit elégitené ki.
   
   
6. A Szövetség Románia Újjáépitéséért támogatja pénzalapok előírányzását az országos és a helyi költségvetésből azon nemkormányzati szervezetek számára, amelyek tevékenységi területe az egyes kisebbségek kultúrájának támogatását öleli fel; ezeket a pénzeket átlátható módon és konkrét tervezetekre kell előírányozni.
   Helytelenítjük a pénzalapok előirányzásának jelenlegi rendszerét, amely a Parlamenti képviselettől függ, amit többé vagy kevésbé releváns aláíráslisták alapján szereztek meg; ez a rendszer nem hatékony, erkölcstelen és a finanszírozást a kormánypárt támogatásától teszi függővé.
   
   
7. Úgy gondoljuk, hogy a tőrténelemnek, mint iskolai tantárgynak olyan mentalitások és magatartások kialakulását kell elősegítenie, amelyek a románok és magyarok jobb együttélését segítik elő, tekintettel a különböző etnikumok közötti történelmi feszültségek békés megoldásának modelljeire, amilyen például a francia-német modell.
   A történelem nem volt és soha nem is lesz egy egzakt tudomány. Nem kell manipulálás tárgyává válnia, de több szemszögből is meg lehet közelíteni; például a jelenlegi történelem-tankönyveken jelentős javításokat lehetne eszközölni, a modern irányzatoknak megfelelően, amelyek a történelmet inkább a civilizáció és a kultúra, a társadalmak konkrét életvitelének, az eszmék és intézmények fejlődésének szemszögéből vizsgálnak.
   Az Állampolgári Nevelés fontosságának növekedését úgyszintén szükségesnek tartjuk, különösen az interetnikus kapcsolatokat tekintve. Ennek a tantárgynak részletesen meg kellene magyaráznia a gyerekeknek az etnikai kisebbségek jogait, a sikeres, többetnikumú közösség működésének konkrét módját, valamint azokat a kötelezettségeket, amelyeket a törvény és különösképpen az erkölcs és jóértés tételeznek fel a többi etnikummal szembeni magatartásban. Ki kell hangsúlyozni azt a tényt, hogy egy kisebbség egy bizonyos joga semmiképpen nem jelent eggyel kevesebb jogot a többségnek, és azt, hogy ez az első alapelve a civilizált együttélésnek, amelyben a sokszínűség egy értékes erőforrás, nem pedig konfliktusok forrása. Végül, létre kell hozni azt a mentalitást, amely szerint a többség nem bőkezűségből és még kevésbé leereszkedésből "ad" jogokat a kisebbségnek, ugyanis ezek a jogok minden emberi lény jogai és ugyanolyan természetesek, mint az élet vagy a szabadsághoz való jog.

A magyar kisebbségre vonatkozó javaslataink célja a konfliktus kultúrájának helyettesítése az együttműködés kultúrájával, hogy ezáltal meg lehessen valósítani gazdasági, társadalmi és politikai céljainkat.