A romániai oktatási rendszer elemzése
Javaslatok legfontosabb problémáinak megoldására

Célkitűzés

A romániai politikai pártok által javasolt politikák és stratégiák elsősorban a célok világos és nyilvános megfogalmazásának hiányát tükrözik.

Meggyőződésünk, hogy a célok ismeretének hiányában a tevékenységeknek nincs értelme, és hogy a politikai intézkedések mindaddig nem lehetnek tisztességesek, amíg a célokat nem vállalják fel a nyilvánosság előtt. Az oktatási rendszer céljának megfogalmazásakor - véleményünk szerint - abból kell kiindulnunk, hogy ez a rendszer az adófizetők zsebéből (hozzájárulásaiból) származó közpénzekből él. Mindenkit kell érdekeljen, hogy a társadalom milyen szolgáltatásokat kap e hozzájárulások fejében.

E szociális szolgáltatás két dimenzióját emelnénk ki:

• az oktatás jelentősen hozzájárul a kohézióval és szociális renddel bíró értékrendszert felvállaló stabil társadalom kialakításához;
• a társadalom az adófizetők gyerekei számára egyenlő jogokat kell hogy biztosítson.

Véleményünk szerint, ebből kifolyólag az oktatási rendszer célja elősegíteni az egyénnek a társadalomhoz való alkalmazkodását, melyben később tevékenykedni fog.

Összefüggések

Az oktatási rendszer a társadalom építésének és fejlődésének sarokköve. Megfelelő működése nem egy politikai párttól, hanem az egész társadalomtól függ. A rendszer megváltoztatásának hatásai hosszú távon (15-20 év után) érvényesülnek, ez pedig egy választási ciklusnál jóval hosszabb időt vesz igénybe.

Ezért, az oktatás koherenciájának és életképességének biztosítása érdekében e téren politikai paktumot kell megvalósítanunk.

Ezúton felkérünk minden politikai pártot, hogy csatlakozzon a romániai oktatás reformját célzó közös program megvalósításához, amely a modern társadalom értékeit és elveit tükrözné, olyan társadalmét, amilyennek 20 év múlva Romániát szeretnénk látni, és amely világos célok felvállalásában gyökerezzen.

A továbbiakban felvázolnánk a SzRÚ tervét? a tervet nyilvános, politikai vagy civil vitára bocsátjuk.

Értékek

Az oktatási rendszerről szóló vita a jövőben kialakítandó társadalom értékeiből kell hogy kiinduljon.

Mi úgy gondoljuk, hogy a jövő társadalmának alapvető értékei, melyeket az oktatási rendszer kellene támogasson, a következők:

Kezdeményezőkészség

Az oktatás 15-20 éves távlatot ölel fel. 1982-ben senki nem láthatta előre, hogy milyen lesz a mai Romániai, ahogyan ma sem lehet megjósolni milyen lesz 20 év múltán.

Ezért, törekvéseink ellenére, nem tudjuk átadni gyerekeinknek a holnapi társadalomba való integrálódásukhoz szükséges összes ismeretet és készséget. Valamit azonban megtehetünk: fejleszthetjük kezdeményezőkészségüket és szellemi szabadságukat, hogy képesek legyenek maguk irányítani sorsukat, meghozni saját döntéseiket.

Azt akarjuk, hogy másként gondolkozzanak, olyan gondolkodásmódot szeretnénk kialakítani bennük, amely kevesebb hangsúlyt fektet arra, amit a társadalom ad, és inkább arra összpontosít, amit ők nyújthatnak a társadalomnak - ez a győztesek gondolkodásmódja.

Csapatszellem

Európa országaival szemben Románia elsősorban a polgári és közösségi érzés nagymértékű hiánya révén tűnik ki - ez a kommunista rezsim nehéz örökségének része, amely lejáratta a közösség fogalmát, és - nem utolsósorban - aláásta az emberek egymásba vetett bizalmát.

Úgy gondoljuk, hogy az oktatási rendszer központi szerepet játszik az egyének közösségi életre való nevelésében - elsősorban az együttműködés, a csoporthoz való tartozás, az altruizmus, a konszenzus keresés készségének fejlesztése révén.

Tolerancia és nyílt gondolkodásmód

Az egyéniség, a kezdeményezőkészség és a csapatszellem csak toleráns és nyílt gondolkodásmód mellett lehetnek egyaránt fontosak.

A román társadalom egocentrikusnak, túlzottan gőgösnek, merevnek és intoleránsnak bizonyult, és bizonyul most is.

Az oktatás olyan modell szerint kell működjön, amelyben a problémákra nem csak egyetlen megoldás található, amelyben különvélemények hangzanak el, és ezeket tiszteletben tartják, amelyben az egyén állást foglalhat a megvitatott jelenségekkel kapcsolatban, és képes tiszteletben tartani mások hozzáállását is.

A hagyományok tisztelete

A hagyományok tisztelete helyett az erkölcsi értékek tiszteletének hiánya vált hagyományossá.

E jelenség a kommunizmus idejében alakult ki, a parasztok hontalanná válása miatt, és az "átmeneti időszak" Romániájában folytatódott az értékmodellek szétrombolásának és megváltozásának tulajdoníthatóan.

Az erkölcsi értékek kialakulása és a fiatalabb generációknak való átadása a hagyományok révén történik. A hagyományok, valamint elődeink megvalósításainak tisztelete tehát a társadalmi összetartás alapját képezi. Az oktatás e hagyományok átadását kell hogy támogassa.

Az egyéni felelősségvállalás

Az átmeneti időszakban a román társadalmat gyakran vadkapitalista társadalomnak bélyegezték. Mi nem értünk egyet a kapitalista kifejezéssel. A társadalmi káosz - véleményünk szerint - az egyéni felelősségvállalás válságában gyökerezik.

Az oktatás nem csak az egyéni sorssal kapcsolatos döntésekre, hanem tetteik következményeinek előrelátására, megértésére, illetve saját sorsukra, valamint mások életére gyakorolt hatásának felvállalására kell felkészítse a fiatalokat.

Polgári szellem

Végül, de nem utolsósorban, a mai társadalom egyik legfontosabb problémája a polgári érzés, valamint a demokratikus rendszer igazi megértésének hiánya.

Ez az állapot aknázza alá a jelenlegi politizálást, olcsó, törtető politikai akciókat és a megalapozatlan populista megnyilvánulásokat idéz elő, a románok többségében azt az érzést szüli, hogy szociális támogatásban részesülők tömegét képezik, és nem utolsó sorban a központi adminisztráció burjánzó és ráfizetéses működését tartja fenn.

Sajnálatosnak találjuk, hogy jelenleg a tanügyi törvény tiltja az iskolákban folytatott politikai akciókat, s így a kábítószerekkel és a prostitúcióval egy lapon emlegeti a politikát. Úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus társadalomban a fiatalok közösségi felelősségtudatának fejlesztése és alkotmányos szavazati jogának ismerete és gyakorlata nem szégyen, hanem alapvető cél.

Az iskola a fiatalok polgári érzését, a demokratikus életben való jártasságukat kell fejlessze. E célból a líceumokban miniparlamenteket, nem-kormányzati szervezetekben polgári akciókat kell szervezni, az iskola részt kell vegyen a helyi közösségek életében stb.

Úgy véljük, hogy komolyabb, formáló erejű, és nem egyszerűen csak tájékoztató/ismertető jellegű polgári nevelést kell biztosítani. A demokráciát gyakorolni kell, nem betanulni (bemagolni). Ehhez azonban a polgári társadalommal, a helyi hatóságokkal szoros kapcsolatokat kell kiépíteni, az iskola a közösség szerves részévé kell váljék, a demokratikus gyakorlat konkrét vonatkozásaira kell fektetni a hangsúlyt.

Az oktatási rendszer csak akkor tud a fenti követelményeknek megfelelni, ha életképes és koherens, a rendszer koherenciája pedig három fontos pilléren nyugszik:

• A struktúra elvi koherenciája
• Megfelelően kidolgozott motivációs rendszer
• A társadalom reakciója annak érdekében, hogy az oktatási rendszert céljainak megfelelően módosítsa.

A rendszer szerkezetének elvi alapjai

Pragmatizmus

Erősíteni akarjuk a rendszer formáló és teljesítményorientált jellegét (a "tudni" helyett "képes lenni" és "lenni" szükséges).

Ismerjük a végzett növendékek jelenlegi helyzetét: mindent tudnak, de nem képesek semmire; nehezen kapnak munkahelyet, mivel a munkaadók tapasztalattal rendelkező alkalmazottakat keresnek, s így a fiatalok alacsonyabb, rosszul fizetett beosztásban kezdik pályafutásukat.

A helyzet természetellenes, és nem is elkerülhetetlen, de megváltoztatni csakis az oktatási rendszer mélyreható reformja révén lehetséges.

Az oktatási rendszer problémáinak - nem utolsósorban pénzügyi problémáinak - megoldása a rendszer módosítását feltételezi.

A polgári és gazdasági környezetet a tanügyi rendszer vegyes finanszírozására kell és lehet ösztönözni, viszont ez mindaddig nem megvalósítható, amíg a nevelési folyamat nem jelent számukra konkrét hasznot.

A tanügyi intézmények keretében el kell választani a menedzseri és az oktatási tevékenységet; az előbbi esetében is világosan, pontosan kell meghatározni a rendszer működésével kapcsolatos célokat, az oktatási folyamat minőségéért pedig az oktatási tanács vállalna felelősséget.

Rugalmasság

Az oktatás egyrészt alapvető ismeretek és készségek átadását kell biztosítsa, másrészt pedig bizonyos rugalmasságot, alkalmazkodóképességet kell kialakítson a fiatalokban, hogy képesek legyenek döntéseiket meghozni és saját kezükbe venni sorsukat. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

a) rugalmas alaptanterv révén

b) az elméleti képzés helyett a szakképzés szerepének megerősítése révén. A fiatalokat két mechanizmus révén lehet arra ösztönözni, hogy a szakképzést részesítsék előnyben:

• rugalmas iskolai tanterv biztosítása révén, abban az értelemben, hogy a szakképzést ne pályafutásuk végének tekintsék; úgy kell kigondolni, hogy a szakképzés lehetséges fejlődési szakaszként épüljön be a tantervbe.
• a szakképzés tartalmát és céljait a társadalmi igényeihez kell igazítani, ez a végzett növendékek számára nem csak oklevelet, hanem karriert és munkahelyet is biztosít. Ebben a vonatkozásban a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági kamarák, szakmai szervezetek komolyabb bevonódására, és - nem utolsósorban - az iskolák felelősségvállalására van szükség. Az iskolák alkalmazkodása ösztönzi a gazdasági források bevonódását, ez pedig jólétet eredményez.

A döntéshozatal decentralizálása

Ez azt feltételezi, hogy az illetékes hatóságok a megfelelő szinteken, a megfelelő döntéseket hozzák meg. Az említett intézmények vissza kell nyerjék autonómiájukat és megbecsülésüket a közigazgatási hatóságokkal szemben.

Mind a társadalmi igényekkel, mind az iskoláknak a közösségbe való integrálásával kapcsolatos döntések meghozatalát 2-3 éven belül a helyi hatóságoknak kell átadni.

A politikamentes oktatási rendszer

• Az országos tanügy nem tipikus politikai téma - meghaladja a választási mandátum időtartamát.
• Úgy gondoljuk, hogy az oktatási rendszer működését nem szabad a politikának alárendelni, és nem szabad megengedni, hogy az utóbbi időben oly sokszor tapasztalt, kampányízű, populista akciók színtere legyen.

Az oktatás amúgy is kevés erőforrását nem kampánycélokra, hanem a kinyilvánított célok megvalósítására kell fordítani. A pártoktól azt kérjük, hogy ne változtassák az iskolákat választási küzdőtérré.

Motiváció

Egy - bármilyen jól kigondolt - rendszer csak abban az esetben fog működni, ha tagjai működtetni akarják. A jelenlegi oktatási rendszer arra ösztönzi tagjait, hogy saját értékeik ellen ténykedjenek.

Véleményünk szerint a motiválás két szinten működik:

1. az oktatók motiválása;
2. a tanulók motiválása.

1. Az oktatók motiválása

A tanügyi alkalmazottak motiválásának problémáját csak úgy érthetjük meg, ha felismerjük és elfogadjuk, hogy a tanügy már nem vonzza a tehetséges végzetteket. Ennek magyarázatául az állandóan alacsony bérek szolgálnak. Jóllehet készségesen elismerjük a bérek alacsony motiváló erejét, azt is elismerjük, hogy az értéket előbb meg kell fizetni, és csak ezt követően lehet teljesítményorientáltságról beszélni.

Nyilvánvaló, hogy a vérszegény költségvetésből nem lehet az összes krónikusan alulfizetett területet ellátni. Ezzel kapcsolatban szükséges azonban megjegyezni, hogy Romániában a közpénzekkel való gazdálkodás kirívó inkompetenciáról árulkodik. A következő két módon a jelenlegi, de akár enyhébb adózási feltételek mellett is jelentős költségvetési forrásokat lehet biztosítani:

• A központi igazgatás kíméletlen csökkentésével. Romániában minden termelő alkalmazottra egy költségvetési alkalmazott esik. Ez csakis a rendszer elszegényesedéséhez és ráfizetéses működéséhez vezethet. Ugyanakkor Románia központi igazgatási intézményrendszere kétszerese bármely európai államénak.
• Az adófizetők által fizetett adók tisztességes és egyenlő beszedése, a költségvetésen kívüli fogyasztók közpénzekből való ráfizetéses finanszírozásának megszüntetése, a politikai és gazdasági klientúra közpénzekből való bőséges "ellátásának" azonnali leállítása.
• A közpénzek törvénytelen bizományi díjak formájában történő eltulajdonításának, mint általános jelenségnek a leküzdése.

A fent említett intézkedések önmagukban nem oldják meg a tanügy alulfizetésének problémáját; véleményünk szerint e probléma megoldásához a civil társadalom beavatkozására is szükség van. E célból a következőket javasoljuk:

• az iskolák költségvetésen kívüli finanszírozása törvényes és adminisztratív keretének megteremtése.
• a kezdeményezések támogatása mind a formáló, mind a felmérő jellegű oktatási szolgáltatások terén. A vegyes finanszírozási rendszer feltétele, hogy a tanügy feltétlenül alárendelje működését a társadalom által megkövetelt céloknak.

A motivációs rendszer alapvető szerepe az erőbefektetés, teljesítmény és eredmény közötti kapcsolat kialakítása. Másképpen kifejezve, a tanügyi alkalmazottakat a rendszer hatékony működését biztosító erőfeszítéseikért kell megfizetni, nem pedig a bürokratikus akadályok leküzdésében, illetve támogatásában bizonyított képességeikért vagy sikertelenségükért. Ebben a vonatkozásban a következőket javasoljuk:

• a teljesítmény függvényében differenciált bérezést,
• a teljesítmény felmérése a társadalmi célok szempontjából elért eredmények alapján történjen, nem pedig az eszközök alapján. Másként megfogalmazva, a tanárok értékelése a tanulók eredményeinek, az oktatási rendszer formáló céljai megvalósításának függvényében, nem kizárólag a tanár tevékenysége alapján történjen.
• a tanügyi alkalmazottakat folyamatosan, nem pedig időszakaszosan értékeljék. Az értékelés nem a tanulók szintjét, hanem fejlődésük mértékét kell figyelembe vegye.

A motivációs rendszer működése a közigazgatás és a politika korrupciós bűvköréből való eltávolítását feltételezi. Következésképpen, az Országos Vizsgáztató és Értékelő Szolgálat, valamint a Neveléstudományok Kutatóintézet által jóváhagyott, értékeléssel foglalkozó magánintézmények létrehozását javasoljuk, amelyek egyértelmű megbízatás és módszertan alapján működnének, és amelyek az akadémiai értékelés átláthatóságát és hiteleségét minden szinten biztosítanák. Végül, de nem utolsósorban, a közoktatás igazgatása a tanárok érdemeinek elismerésére és közmegbecsülésére kell törekedjen, akik ezt a szakmát hivatással gyakorolják.

2. A tanulók motiválása

Ahhoz, hogy a tanulók vagy egyetemisták lelkesen vegyenek részt saját személyük fejlesztésében, meg kell értsék mit fejlesztenek, és mire használhatja majd azt.

Az oktatásban alkalmazott értékelő és felmérő rendszer a célt kell szolgálja - a tanultakat kell felmérni, és nem mást. Az igazoló vizsgákat, amelyek bizonyos fejlődési szint elérését jelentik, tisztán el kell különíteni a szelekciót célzó vizsgáktól, amelyek a következő szint elérését teszik lehetővé.

Úgy gondoljuk, hogy a képességvizsgát meg kell szüntetni, mert nem tükröz semmit, a líceumi felvételi vizsga alapján kell történjen, minden diák döntése szerint.

Az érettségi vizsga az oktatás célját szolgáló országos szintű igazoló vizsga kell legyen. Ezért nemcsak az ismereteket, hanem a készségeket és értékeket is kell tükrözze.

Ezek szerint a felsőoktatásba való felvételi szelekciós vizsga alapján kell történjen, az érettségi vizsga jelentősségét és súlyát pedig a kérdéses felsőoktatási intézmény határozhatja meg.

Motivációs tényező lehet az oktatási szinteknek a társadalmi követelményekhez való igazódása is. Ebben a vonatkozásban kap értelmet előbbi, szakképzéssel kapcsolatos javaslatunk is, mely az iskolának a közösség igényeihez való alkalmazkodására és a civil társadalommal kialakított kapcsolatára vonatkozik.

Hasonló jelentősséggel bíró motivációs tényező lehet maga az oktatási folyamat is. A módszertan vonzó, a diákok korának és érdeklődésének megfelelő kell legyen, a tanárok formáló modelleket kell nyújtsanak, s ugyanakkor az ettől való eltéréseket azonnal ki kell igazítani.

Végül, de nem utolsósorban, az iskola a társadalommal együttműködve életszerű modelleket kell bemutasson.

Az oktatási rendszer sikerességének kulcseleme a diákok motiválása, ezért az iskolák vezetősége ezzel kiemelten kell foglalkozzon.

Az iskolák vezetőségének meg kell érteniük, hogy mi motiválja a diákokat, e vonatkozásban fogalmazzák meg céljaikat, jutalmuk pedig ezek megvalósítása függvényében történjen.

A rendszer átalakítása

Az oktatási rendszer átalakítása a társadalom beavatkozására vonatkozik abban az esetben, ha a rendszer esetleg eltér a kezdetben kitűzött társadalmi célok megvalósításának útjától. Ezt a következők révén látjuk megvalósíthatónak:

• a stratégiák alkalmazása - az oktatási rendszer feladatainak módosítása. Az ilyenfajta átalakítás a társadalom egészének felelőssége; az oktatási rendszer feladatának módosítása a rendszer reformjának része, melyet politikai döntés támaszt alá. A politikai döntést alaptörvény elfogadásával lehet meghozni, s ugyanakkor hosszú távon kell működtetni. Az elmúlt 200 év során Romániában a tanügy három reformját értük meg, ezért veszélyesnek és felelőtlennek ítéljük a jelenlegi kormány reformellenes hozzáállását.
• műveleti szintű módosítások - rendszer stratégiai céloktól való eltérésének kiigazítása. Ezt mind politikai, mind az iskolák adminisztrációjától független mechanizmusok révén valósítható meg. Egy független ellenőrző bizottság létrehozását javasoljuk, melyet az oktatási intézmények és a civil társadalom soraiból kikerülő szakemberek alkotnának.

A felsőoktatási modul

Az egyetemi szintű oktatás sajátos megközelítést igényel, jóllehet ez is az oktatási rendszer általános céljának rendelődik alá.

A felsőoktatás sajátos megközelítésére annak következtében van szükség, hogy az egyén életének ebben a szakaszában a legfontosabb kedvezményezett, hozzá kell járulnia saját fejlődéséhez, az állam kizárólag az esélyegyenlőséget kell szavatolja.

Ebben a vonatkozásban, a Szövetség Románia Újjáépítéséért a tandíjrendszer fokozatos bevezetését javasolja, amelyet az állam szavatolási és hitelesítési mechanizmusok révén támogasson. Úgy gondoljuk, hogy a tandíjrendszer fokozatos bevezetése a felsőoktatásban elősegítené az oktatás rehabilitálását. Az egyetemi oktatás vegyes finanszírozása az oktatási rendszer értékeinek bevonódását és érvényesülését szolgálná, amelynek köszönhetően ismeret-gyarapítási funkcióját, illetve az egész tanügyi rendszer számára oktatóképző szerepét is elláthatná.

A tandíjrendszer motivációs tényezőként hatna, amely az egyének társadalmi követelményeknek való nagyobb alkalmazkodását is előidézné. Felelőssége tudatában, a saját fejlődésében aktívan résztvevő egyén természetszerűen az olyan oktatási intézmények felé igazodna, közeledne, amelyek komoly karriert, elismert oklevelet, munkahelyet biztosítana számára. Ezek az intézmények fejlődnének, terjeszkednének, és így példaértékűek volnának más egyetemek számára.

A fentiekben említett mechanizmus, az oktatás kedvezményezettjeinek (tehát, az egyetemistáknak, és nem az egyetemeknek) jutatott támogatások révén valóban versenyhelyzetet hozna létre az egyetemek között, az oktatási tevékenységet, valamint az érintett erőforrásokkal való gazdálkodás ellenőrzését újból a társadalom kezébe helyezné.

Az állami és magánforrásokra alapozó vegyes finanszírozás megtöbbszörözné az egyetemek pénzalapjait, és örökre megoldaná gazdasági problémáikat.

Az ilyen típusú rendszer társadalmi elviselhetősége és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, az állam oktatási kötvények formájában, a felhatalmazott magántulajdonban lévő gazdasági intézmények részvételével hosszú távú, kamattámogatásos hitelrendszert biztosítana. Az így kialakuló rendszer húzóerőként hatna, több magánalapból származó finanszírozást vonna be az oktatási rendszerbe.

Ez nem teremt hátrányos helyzete az oktatás kedvezményezettjei számára, mivel a hitelt a tanultak hasznosításának köszönhetően fizetik majd vissza, amelyhez egyébként nem férhettek volna hozzá.

A támogatásokat az állam országos szintű szelekciós vizsgák eredménye alapján ítélné oda, érdem szerint, differenciáltan, az eges szakterületek hierarchiája alapján leosztva.

Az egyes szakterületekre leosztott beiskolázási helyek számát továbbra is az állam határozná meg.

A felsőoktatás nem szorítkozik kizárólag az ismeretek/készségek átadására, hanem úgymond azok "előállítását", gyarapítását is elősegíti.

Ebben az értelemben a felsőoktatás elsősorban a gazdasági követelményekre érzékenyen reagáló alkalmazott kutatásban kell fontos szerepet vállaljon. Az ismeretek/készségek gyarapítása mellett, a felsőoktatási intézményekben folytatott tevékenység két fontos következményét említenénk meg:

1. a gazdasági követelményeknek megfelelő projektek megvalósítása révén felkészíti a diákokat az "igazi életre";
2. pénzalapokat von be, ezek pedig az egyetemek második finanszírozási forrását jelentené.

Az alapkutatást, valamint a társadalmi követelményeknek megfelelő kutatásokat (a gazdasági indokoltságú kutatásoktól eltérő, mint például a humán területeken végzettek) továbbra is az állam támogatásával kell folytatni, mivel ez - véleményünk szerint - az egyetlen olyan terület, amely a közpénzekből történő finanszírozásra jogosult. A közpénzeket projekt-verseny alapján rendelik ki.

A felsőoktatás alkalmazkodása mindennél fontosabb, nélküle a végzett növendékek bizonytalan jövő elé néznek.

Az egyetemek a társadalom és a gazdaság valós követelményeihez kell igazodjanak céljaik megfogalmazásában. Következésképpen, nagyszámú pragmatikus felkészültségű diákkategóriák, illetve a tudományos pálya iránt elkötelezett, korlátozott számú elitcsoportok képzésére van szükség. Ebben a vonatkozásban az angolszász felsőoktatási rendszert tartjuk követendőnek, amelyben a hároméves alapképzést ötéves doktori képzés követ.

Az felsőoktatási rendszernek az említett tényezőkhöz való alkalmazkodása a pénzalapok bevonásának kötelező és minimális feltétele.