|
|
Bezárva: 31.12.2004 |
||||
Nyitólap | Sajtóközlemények Sajtóvisszhang Sajtótájékoztatók | |||
|
2003.07.30 Nyílt levélEgy Év Munka és Reménység
Egy évvel ezelőtt mindössze egy csoport fiatal voltunk, akik eldöntöttük, hogy a politikai szervezeteknek egy új formáját fogjuk javasolni a román állampolgároknak, a Szövetséget Románia Újjáépítéséért-SzRÚ.
Ebben az első évben valamennyien jelentős erőfeszítéseket tettünk. Fiatal szellemű embereket gyűjtöttünk magunk köré és velük együtt hoztuk létre a SzRÚ 18 helyi szervezetét, Bukarestben és szerte az országban. A törvény értelmében, újrabejegyeztettük magunkat, több mint 32.000 alapító taggal az összes megyékből. A romániai politikai pártok közül a leglátogatottabb internet oldalt fejlesztettük ki -www.urr.ro címen. Egy nagy csapatban dolgoztunk, többletmunkát végezve megszokott munkánk mellett, azért, hogy mindazoknak az embereknek, akik ebben az országban szeretnének élni, esélyük legyen egy jövő kiépítésére, itt, Romániában. Mi úgy gondoljuk, hogy a mai Romániának, úgy ahogy ő most van, nincs mit keresnie Európában. És úgy véljük továbbá, hogy az Újjáépített Románia, amelyre valóban büszkék lehetünk, nem lehet sem az európaiak sem az amerikaiak műve, bármennyit is hajbókolna nekik, hol egyiknek, hol másiknak kormányzatunk.
Mi a SzRÚ-ban elkezdtünk egy ilyen jellegű építkezést, és ez nem olyan könnyű és nem is annyira gyors, amennyire szeretnénk. Erőforrásokra van szükségünk, de a politika és a pénz között egy nagyon romlott viszony áll fenn az utóbbi 13 év Romániájában. Noha csábítva voltunk rá, nem akarunk ebbe a korrupt rendszerbe belépni, így egy tisztább módot kell találnunk arra, hogy erőforrásokat és támogatókat vonzzunk, hogy növekedni tudjunk. Románia beavatkozás és altruizmus tartalékait úgy tűnik, hogy kimerítette a kilátástalanság és bizalmatlanság, amelyek minden lépésen jelentkeznek. Ahhoz, hogy valami tartósat építhessünk, csapatban kell dolgoznunk, és ahhoz, hogy csapatban dolgozzhassunk, bíznunk kell egymásban. Manapság is találkozunk olyan felnőtt emberekkel, akik, egy konzekvensen és átláthatóan eltelt év után még mindig azt hiszik, hogy a SzRÚ-t az árnyékból irányítja egy adott személy vagy egy adott párt; vannak emberek, akik időközönként, és mindig hamarabb tudják meg mint mi, hogy kivel és mikor fogunk fuzionálni. Olyan ez, mintha elképzelhetetlen lenne, hogy Romániában becsületes emberek is létezhetnek, akik hajlandók a közjóért dolgozni. Ha ez az a mentalitás, amellyel Románia Európába akar belépni, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy az "öreg hölgy" ellen tud állni a sokkhatásnak, amelyet ennek megcsonkított országportrénak a házában való megjelenése vált majd ki.
Még egyszer elmondjuk, tisztán és egyértelműen: amit a SzRÚ-ban építünk, nem eladó egyetlen személynek és egyetlen pártnak sem, semmi áron. A konstrukciónak, amelyen nap mint nap dolgozunk annyi élete és jövője lesz, amennyit képesek leszünk adni neki, valamennyien, akik meg akarjuk védeni méltóságunkat és jogunkat egy tisztességes élethez.
Máskülönben újból azok fognak nyerni, akik naponta csúfolódnak velünk a televíziók képernyőin és a forgófényszórós limunzinjaik szürke ablakai mögött. Ez ismét az ő győzelmük lesz a becsületesen dolgozó emberekkel szemben. Újból azoknak a megvetése fog vezetni minket, akik megalázó és torz törvényeket hoznak, bankokat csomagolnak ki, halódó állami vállalatokba akaszkodnak és kartonbirodalmakat építenek.
Egy évvel ezelőtt csak egy csoport lelkes fiatal voltunk. Ma egy felelősségteljes emberekből álló szervezet vagyunk, akik tudják, hogy az út tele van nehézségekkel és akadályokkal. Mi azonban megmaradunk elhatározásunk mellett, hogy egy újfajta politikát csináljunk Romániában. Ez egy olyan út, amit végig kell járnunk, mivel meg vagyunk győződve, hogy másként is lehet. Lényeges, hogy egyre erősebbek legyünk, hogy hallathassuk hangunkat, amely minden kétely nélkül elmondhassa, hogy milyen problémákkal szembesülünk és melyek azok a megoldások, amelyeket szeretnénk alkalmazni. Amikor sikerül ezeket együtt alkalmaznunk, jobb lesz a sorod neked is, szüleidnek is, gyermekeidnek is. Ők benned reménykednek. Te meddig halogatod még őket?
|
|
|||||||||