2003.12.22

Nyílt levél:
Mindazokhoz, akik hisznek abban, hogy Románia többet érdemel

A jóérzés forradalma

14 évvel az 1989-es Forradalom után a román államot még mindig egy volt magasrangú kommunista tisztségviselő vezeti. 14 évvel az átmenet után, Temesvár kénytelen újból kivonulni az utcára, ezúttal azért, hogy megvédje az újságírók jogát hivatásuk teljesítéséhez: Ino Ardelean mindössze a legutóbbi név a kényelmetlenségeket okozó újságírók listáján, akik a kórházba kerültek azért, mert nem roppantak össze a nap hatalmasságainak nyílt fenyegetései előtt. Helyi "bárók" és szektorok polgármesterei "lábkitöréssel", egy miniszter pedig halállal fenyegeti az újságírókat. Mennyi maradt abból az abszolút szabadságból, amit 1989 decemberében mindazok élvezhettek, akiknek bátorságuk volt hozzá?

Nem elég azt mondani, hogy akkor a kommunizmusban éltünk, most pedig demokráciában élünk. Ez a mondat, amelyet gyakran ismételget nekünk az 1989 decemberében született politikai osztály, elfeledtet egy egyszerű igazságot: a mai román demokrácia szegényes és hiányos.

Dél-Amerika kartondemokráciáiban az ellenzék "eltűnt"; ismert és elfogadott intézmény volt. Ha valaki "eltűnt", családtagjai és barátai tudták, hogy előnyösebb, ha nem mondanak semmit, mivel ellenkező esetben ők is "eltűnnek" majd. De milyen a mi álláspontunk? Örvendünk annak, hogy az "eltűnés" már nem egy megszokott gyakorlat? Örvendünk annak, hogy az újságírókat "csak" megverik? Hogy azokat az üzletembereket, akik nem a hatalom alávetettjei, csak "zsarolják", zaklatják vagy átverik, és nem tartóztatják le, mint Oroszországban? Hogy a választókat "csak" megfélelmlítik és lefizetik?

A mai Romániában azért olyan kevés a szabadság, mert a Forradalom valódi szabadsága csak néhány közösségben, túl kevés lélekben létezett. Ez a szabadság, amit az egész társadalomra kiterjesztettek, fokozatosan feloldódott, míg a mai Románia szegényes szabadságává nem vált. 1989 decemberében nem volt totális Forradalom, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy túl kevesen voltak azok, akik a Forradalmat átérezték.

A mi elhibázott forradalmunk megoldása nem egy újabb utcai forradalom. Ez nyilvánvalóan egy hamis megoldás, inkább egy ellenérzés kifejezése, nem egy praktikus tervezet. Ha a valóságban akarunk élni, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy elhibáztunk egy forradalmat és az általa nyújtott hatalmas esélyeket. 1989 decemberének valódi forradalmárai kénytelenek abban a nyomorúságban élni, amelybe Ion Iliescu ördögi húzása süllyesztette őket, a forradalmároknak biztosítandó, anyagi privilégiumok révén. Ilyenképpen, azok az emberek, akik valóban életüket kockáztatták a szabadságért, elsüllyednek azoknak a közönséges haszonlesőknek a tömegében, akik legfeljebb a televízióban látták a forradalmat. A román társadalom legjavát összekeverték a társadalom aljával. Bármennyire fájdalmas ez a tény, bármennyire nyomasztó az a szegényes demokrácia, amelyben élünk, a megoldás már nem lehet egy utcai forradalom.

A mi véleményünk szerint a megoldás a jóérzés forradalma. Egy békés, fokozatos, de nem kevésbé hatékony forradalom, azok sorában, akik számára értéket jelent a szabadság, a jólét és a civilizált együttélés. Szükség van arra, hogy elkezdjük ezeket az értékeket újjáépíteni és a többi embert befolyásoljuk oly értelemben, hogy vegyék figyelembe legitim és természetes kívánságainkat.

Erre a szolidaritásra alapozva oly módon kell szerveződjünk, hogy rést üthessünk a jelenlegi politikai rendszeren. Olyanképpen, hogy a politikusok érezzék azoknak a nyomását, akik ezeknek a normális értékeknek hívei, ami még nem történt meg 1989 decembere után. Valamennyiük előtt nyilvánvalóvá kell tennünk azt a tényt, hogy már nem vagyunk hajlandók megtűrni olyan politikusokat, akik úgy gondolják, hogy a hatalom jogos birtokosai, olyan üzletembereket, akik impériumokat építenek fel, anélkül, hogy tudnák, hogy mit jelent az, hogy "gazdasági szempontból jövedelmező", bírákat, akik az igazságot úgy árulják, mint a piacon, rendőröket, akik bűnösöket védelmeznek, valamint olyan köztisztviselőket, akik úgy gondolják, hogy a fő feladatuk az, hogy közömbösek legyenek. Így is túl sokat tűrtünk. Ideje, hogy mindezek a dolgok végetérjenek.

Élhetünk normálisan és civilizáltan Romániában. Ennek érdekében azonban kérnünk kell természetes jogainkat, amelyekből semmit nem kaptunk azoktól, akik ma a nemzet atyjainak tartják magukat. Egy erőt jelentünk, mindannyian, kik egy normális, megállapodott társadalomban akarunk élni, egy olyan társadalomban, amely nyugodtan foglalkozhat kulturális vagy környezetvédelmi problémákkal, mivel alapvető politikai, gazdasági és közigazgatási problémáit nagyrészt megoldódtak.

Ezt a célkitűzést azonban csak akkor valósíthatjuk meg, ha sikerül úgy megszerveződnünk, hogy hallathassuk szavunkat, hogy tiszteljenek és kövessenek.

E célból javasoljuk önöknek, hogy kezdjük meg a jóérzés forradalmát.

Cosmin Alexandru, Elnök
Szövetség Románia Újjáépítéséért-SzRÚ