URR -

[1] Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam.
[2] A román állam kormányzati formája a köztársaság.
[3] Románia demokratikus és társadalmi jogállam, amelyben az emberi méltóság, az állampolgári jogok és szabadságjogok, az emberi személyiség szabad fejlődése, a igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviselik és garantáltak.

2. cikk: A szuverenitás

[1] A nemzeti szuverenitás a román nép sajátja, amelyet reprezentatív szervei és népszavazások révén gyakorol.
[2] Saját nevében egyetlen csoport és egyetlen személy sem gyakorolhatja a szuverenitást.

3. cikk: A terület

[1] Románia területe elidegeníthetetlen.
[2] Az ország határait az alaptörvény szentesíti a nemzetközi jog elveinek és a többi általánosan elfogadott szabályainak elfogadásával.
[3] A terület közigazgatási szempontból községek, városok és megyék szerint van megszervezve. A törvény feltételei között egyes városokat municípiumokká nyilvánítanak.
[4] A román állam területére idegen népességek nem telepíthetők át és nem kolonizálhatók.

4. cikk: A nép egysége és az állampolgárok egyenlősége

[1] Az állam alapja a román nép egysége.
[2] Románia összes állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi eredettől függetlenül.

5. cikk: Az állampolgárság

[1] A román állampolgárság az alaptörvényben előírt feltételek között szerezhető meg, tartható meg vagy veszthető el.
[2] A román állampolgárság nem vonható vissza azoktól, akik a születésüknél fogva szerezték meg.

6. cikk: Az identitáshoz való jog

[1] Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez.
[2] A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megtartását, fejlesztését és kifejezését célzó állami védőintézkedéseknek a többi román állampolgárhoz viszonyítva meg kell felelniük az egyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség elveinek.

7. cikk: A külföldön élő románok

Az állam támogatja a kapcsolatok erősítését az ország határain kívül élő románokkal és az állampolgárságuk szerinti álam törvényhozását betartva cselekvően fellép etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásáért, fejlesztéséért és kifejezéséért.

8. cikk: A pluralizmus és a politikai pártok

[1] A román társadalomban a pluralizmus az alkotmányos demokrácia feltételét és garanciáját képezi.
[2] A politikai pártok a törvény feltételei között alakulnak meg és tevékenykednek. A politikai pártok hozzájárulnak az állampolgárok politikai akaratának meghatározásához és kinyilvánításához, tiszteletben tartva a nemzeti szuverenitást, a területi integritást, a jogrendet és a demokrácia elveit.

9. cikk: A szakszervezetek

A szakszervezetek alapszabályaik szerint alakulnak meg és tevékenykednek, a törvény feltételei között. A szakszervezetek hozzájárulnak az alkalmazottak jogainak megvédéséhez és szakmai, gazdasági és szociális érdekeik érvényesítéséhez.

10. cikk: Nemzetközi kapcsolatok

Románia békés kapcsolatokat tart fenn és fejleszt ki az összes állammal, ezek keretében pedig jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi jog elveinek és az általánosan elfogadott többi szabályának az alapján.

11. cikk: A nemzetközi jog és a hazai jog

[1] A román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesíti az általa részes félként aláírt szerződésekből reá háruló kötelezettségeket.
[2] A parlament által a törvénynek megfelelően ratifikált szerződések a hazai jog részét képezik.

12. cikk: Nemzeti jelképek

[1] Románia zászlaja háromszínű; a színek elhelyezése függőleges, a zászlórúdtól kiindulva a következő sorrendben: kék, sárga, piros.
[2] Románia nemzeti napja december 1-je.
[3] Románia nemzeti himnusza a "Deşteaptă-te române".
[4] Az ország címerét és az állam pecsétjét alaptörvények révén állapítják meg.

13. cikk: A hivatalos nyelv

Romániában a román nyelv a hivatalos nyelv.

14. cikk: A főváros

Románia fővárosa Bukarest municípium.

II. CÍM: Az alapvető jogok, a szabadságjogok és kötelezettségek

I. fejezet: Általános rendelkezések

15. cikk: A jogok egyetemessége

[1] Az állampolgárok az Alkotmányban és más törvényekben szentesített jogokat és szabadságjogokat élvezik, és az említettekben előírt kötelezettségek hárulnak rájuk.
[2] A törvény csakis a jövő tekintetében rendelkezhet, kivéve a kedvezőbb büntetőtörvényt.

16. cikk: A jogegyenlőség

[1] Az állampolgárok kiváltságok és megkülönböztetések nélkül egyenlők a törvény és a közigazgatások előtt.
[2] Senki sem áll a törvény fölött.
[3] A polgári vagy katonai köztisztségeket vagy méltóságokat csakis a román állampolgársággal és az országban lakhellyel rendelkező személyek tölthetik be.

17. cikk: A román állampolgárok külföldön

A román állampolgárok külföldön a román állam oltalmát élvezik és teljesíteniük kell kötelezettségeiket, az országból való távollétükkel összeegyeztethetetlenek kivételével.

18. cikk: Az idegen állampolgárok és a hontalanok

[1] A Romániában lakó idegen állampolgárok és hontalanok az Alkotmány és más törvények által a személyek és a vagyonok tekintetében garantált általános oltalmat élvezik.
[2] A menedékjogot a törvény feltételei között adják meg és vonják vissza, betartva a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződéseket és megállapodásokat.

19. cikk: A kiadatás és a kiutasítás

[1] A román állampolgár nem adható ki vagy nem utasítható ki Romániából.
[2] Az idegen állampolgárok és a hontalanok csakis valamely nemzetközi megállapodás alapján vagy a kölcsönösség feltételei között adhatók ki.
[3] A kiutasítást vagy a kiadatást az igazságszolgáltatás határozza el.

20. cikk: Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződések

[1] Az állampolgárok jogaira és szabadságjogaira vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezendők és alkalmazandók.
[2] A Románia által az alapvető emberi jogokra vonatkozóan részes félként aláírt paktumok és szerződések és a belföldi törvények közötti eltérések fennállása esetén a nemzetközi szabályozásokat kell elsőbbségben részesíteni.

21. cikk: Az igazságszolgáltatáshoz való szabad hozzáférés

[1] Bármely személy az igazságszolgáltatáshoz fordulhat jogainak, szabadságjogainak vagy törvényes érdekeinek a megvédéséért.
[2] E jog gyakorlását egyetlen törvény sem korlátozhatja.

II. fejezet: Az alapvető jogok és szabadságjogok

22. cikk: Az élethez, a fizikai és pszichikai integritáshoz való jog

[1] Az élethez, valamint a személy fizikai és pszichikai integritásához való jog garantált.
[2] Senkit sem lehet fizikai kínzásnak vagy bármiféle embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy kezelésnek alávetni.
[3] Tilos a halálbüntetés.

23. cikk: Az egyéni szabadság

[1] Az egyéni szabadság és a személy biztonsága sérthetetlen.
[2] Valamely személy megmotozása, fogva tartása vagy letartóztatása csakis a törvény által előírt esetekben és eljárással megengedett.
[3] A fogva tartás nem lehet haladhatja meg a 24 órát.
[4] A letartóztatás a magisztrátus által kibocsátott parancs alapján legfeljebb 30 napos időtartamra eszközölhető. A letartóztatott a letartóztatási parancs törvényessége tekintetében panasszal fordulhat a bírához, aki köteles indokolt határozattal dönteni. A letartóztatás meghosszabbítását csakis a bírói hatóság hagyja jóvá.
[5] A fogvatartottnak vagy a letartóztatottnak az általa ismert nyelven azonnal a tudomására kell hozni a fogvatartás vagy a letartóztatás okait, vádat pedig a legrövidebb határidőn belül; a vád csakis a választott vagy a hivatalból kinevezett ügyvéd jelenlétében hozandó tudomásra.
[6] A fogvatartott vagy a letartóztatott szabadlábra helyezése kötelező, ha az említett intézkedések okai megszűntek.
[7] Az előzetes letartóztatásban levő személynek jogában áll kérni ideiglenes szabadlábra helyezését, bírósági ellenőrzés alatt vagy kaucióra.
[8] Az elítélő bírói határozat véglegessé válásáig a személy ártatlannak tekintendő.
[9] Bármely büntetés csakis a törvény feltételei között és alapján róható ki és alkalmazható.

24. cikk: A védelemhez való jog

[1] A védelemhez való jog garantált.
[2] A felek a per egész folyamán választott vagy hivatalból kinevezett ügyvéd segédletére jogosultak.

25. cikk: A mozgásszabadság

[1] A belföldi és a külföldi mozgásszabadság garantált. E jog gyakorlásának feltételeit a törvény állapítja meg.
[2] Minden állampolgárnak biztosította joga, hogy lakhelyét vagy székhelyét az ország bármely helységében szabadon válassza meg, kivándoroljon, valamint visszatérjen az országba.

26. cikk: Az intim, a családi és magánélet

[1] A közhatóságok tiszteletben tartják és oltalmazzák az intim, családi és magánéletet.
[2] A természetes személy jogosult önmagával rendelkezni, ha nem sérti meg mások jogait és szabadságjogait, a közrendet vagy a közerkölcsöt.

27. cikk: A lakás sérthetetlensége

[1] A lakás és a székhely sérthetetlen. Senki sem hatolhat be valamely személy lakására vagy székhelyére és nem tartózkodhat ott ennek engedélye nélkül.
[2] Az [1] bekezdés előírásaitól törvényes úton el lehet térni a következő helyzetekben:
  a) valamely letartóztatási parancs vagy bírósági határozat végrehajtásáért;
  b) valamely személy életét, testi épségét vagy javait fenyegető veszély elhárításáért;
  c) a nemzetbiztonság vagy a közrend megvédésért;
  d) valamely járvány terjedésének megelőzéséért.
[3] A házkutatásokat kizárólag a magisztrátus rendelheti el, s azokat csakis a törvény által előírt formákban lehet végrehajtani.
[4] Tilos házkutatást tartani éjszaka idején, a tettenéréses bűncselekmény kivételével.

28. cikk: A közlések titkossága

A levelek, a táviratok, más postai küldemények, telefonbeszélgetések és a többi közlési eszköz titkossága sérthetetlen.

29. cikk: A lelkiismereti szabadság

[1] A gondolatok, a vélemények, akárcsak a vallásos hitek szabadsága semmilyen formában sem korlátozható. Senki sem kényszeríthető valamely vélemény elfogadására vagy a meggyőződésével ellenkező vallásos hithez való csatlakozásra.
[2] A lelkiismereti szabadság garantált; ezt a tolerancia és kölcsönös tisztelet szellemében kell kinyilvánítani.
[3] A vallásfelekezetek szabadok és a saját alapszabályaik szerint szervezendők meg, a törvény feltételei között.
[4] A vallásfelekezetek közötti kapcsolatokban tilos a vallási gyűlöletkeltés bármely formáját, eszközét, aktusát vagy cselekményét igénybe venni.
[5] A vallásfelekezetek önállóak az állammal szemben és ennek a támogatását élvezik, beleértve a vallásos lelkigondozás megkönnyítését a hadseregben, a kórházakban, a börtönökben, a menhelyeken és az árvaházakban.
[6] A szülőknek vagy a gyámoknak jogukban áll a saját meggyőződésük szerint biztosítani a rájuk bízott fiatalkorú gyermekek nevelését.

30. cikk: A kifejezés szabadsága

[1] A gondolatok, a vélemények vagy a hitvallások és bármiféle alkotások élő szóval, írással, képekkel, hangokkal vagy más tömegkommunikációs eszközökkel való kifejezésének a szabadsága sérthetetlen.
[2] Tilos bármilyen cenzúra alkalmazása.
[3] A sajtószabadsághoz hozzátartozik a sajtókiadványok szabad alapítása.
[4] Egyetlen kiadványt sem lehet betiltani.
[5] A törvény a tömegkommunikációs eszközöket finanszírozási forrásuk feltárására kötelezheti.
[6] A kifejezés szabadsága nem sértheti meg a személy méltóságát, becsületét, magánéletét és jogát saját arculatának hű tükrözéséhez.
[7] A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, a buzdítást az agressziós háborúra, a nemzeti, faji, osztály- és vallási gyűlöletre, az uszítást a megkülönböztetésre, a területi szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra, valamint az erkölccsel ellenkező obszcén megnyilvánulásokra.
[8] A köztudomásra hozott tájékoztatásért vagy alkotásért a polgárjogi felelősség a kiadót vagy az alkotót, a szerzőt, a művészi rendezvény szervezőjét, a sokszorosító eszköz, a rádió- vagy a televízióállomás tulajdonosát terheli, a törvény feltételei között. A sajtóvétkeket törvény útján kell megállapítani.

31. cikk: A tájékozódáshoz való jog

[1] A személy jogát a közérdekű tájékoztatáshoz való hozzáféréshez nem lehet korlátozni.
[2] A közhatóságok a rájuk háruló illetékességek szerint kötelesek biztosítani az állampolgárok korrekt tájékoztatását a közügyekről és a magánérdekű kérdésekről.
[3] A tájékoztatáshoz való jog nem sértheti a fiatalok védelmét célzó intézkedéseket vagy a nemzetbiztonságot.
[4] A közületi és a privát tömegtájékoztatási eszközök kötelesek biztosítani a közvélemény korrekt tájékoztatását.
[5] A közületi rádió- és televíziószolgálatok önállóak. Ezeknek a jelentős társadalmi és politikai csoportok számára garantálniuk kell az antennához való hozzáférés jogát. E szolgálatok szervezése és a tevékenységük feletti parlamenti ellenőrzés az alaptörvénnyel szabályozandó.

32. cikk: A tanuláshoz való jog

[1] A tanuláshoz való jogot a kötelező általános iskolai oktatás, a líceumi és a szakmai oktatás, a felsőoktatás, valamint más oktatási és továbbképzési formákban biztosítják.
[2] Az oktatás minden fokon román nyelven folyik. A törvény feltételei között az oktatás valamely világnyelven is lebonyolítható.
[3] Garantált a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük tanulásához és a jog ahhoz, hogy ezen a nyelven oktathassák őket; e jogok gyakorlásának a módozatait törvénnyel állapítják meg.
[4] Az állami oktatás ingyenes, a törvénynek megfelelően.
[5] Az oktatási intézmények, ideértve a magánintézményeket is, a törvény feltételei között hozandók létre és bonyolítják le tevékenységüket.
[6] Az egyetemi autonómia garantált.
[7] Az állam biztosítja a vallásos oktatás szabadságát, minden egyes vallásfelekezet sajátos követelményei szerint. Az állami iskolákban a vallásos oktatást a törvény útján szervezik meg és garantálják.

33. cikk: Az egészség oltalmazásához való jog

[1] Az egészség oltalmazásához való jog garantált.
[2] Az állam köteles intézkedéseket foganatosítani a higiénia és az egészség biztosítására.
[3] Az orvosi ellátás és a megbetegedésekkel, balesetekkel, a szüléssel és az egészség helyreállításával kapcsolatos társadalombiztosítási rendszer szervezését, az orvosi szakmáknak és a gyógyításhoz fűződő tevékenységeknek az ellenőrzését, valamint a személy testi és szellemi épségének megvédését célzó más intézkedéseket a törvény szerint kell megállapítani.

34. cikk: A szavazati jog

[1] Az állampolgárok 18 éves életkoruktól rendelkeznek szavazati joggal, amennyiben a választások napjával bezárólag betöltötték ezt az életkort.
[2] Nem rendelkeznek szavazati joggal a szellemi fogyatékosok vagy a tilalom alatt álló elmebetegek, valamint a jogerős bírósági határozattal választási jogaik elvesztésére ítélt személyek.

35. cikk: A megválasztáshoz való jog

[1] Joguk van a megválasztásra azoknak a szavazatjogosult állampolgároknak, akik eleget tesznek a 16. cikk [3] bekezdésében foglalt feltételeknek, ha nem tiltották el őket a 37. cikk [3] bekezdése értelmében a politikai pártokba való egyesülési joguktól.
[2] A jelölteknek, ahhoz, hogy a Képviselőházba megválasszák őket a választások napjáig, ezt is beleértve, be kell tölteniük legalább a 23 éves életkort és a legalább 35 éves életkort ahhoz, hogy megválasszák őket a Szenátusba vagy a Románia elnöke tisztségébe.

36. cikk: A gyülekezési szabadság

A nagygyűlések, a tüntetések, a felvonulások vagy bármely más gyülekezések szabadok és csakis békésen, bármilyen fegyver nélkül szervezhetők meg és bonyolíthatók le.

37. cikk: Az egyesülési jog

[1] Az állampolgárok szabadon egyesülhetnek politikai pártokba, szakszervezetekbe és más egyesülési formákba.
[2] Nem alkotmányosak azok a pártok vagy szervezetek, amelyek a céljaiknál vagy a tevékenységüknél fogva síkra szállnak a politikai pluralizmus, a jogállam elvei vagy Románia szuverenitása, integritása, illetve függetlensége ellen.
[3] Nem lehetnek a politikai pártok tagjai az Alkotmánybíróság tagjai, a nép ügyvédjei, a magisztrátusok, a hadsereg aktív tagjai, a rendőrök s a közhivataloknak az alaptörvénnyel megállapított más kategóriái.
[4] Tiltottak a titkos jellegű egyesülések.

38. cikk: A munka és a munka szociális oltalmazása

[1] A munkához való jog nem korlátozható. A szakma, valamint a munkahely szabadon választható meg.
[2] Az alkalmazottaknak joguk van a munka szociális oltalmazásához. A védőintézkedések a munkabiztonságra és -higiéniára, a nők és az ifjak munkarendszerére, az összgazdasági viszonylatban bevezetett minimális fizetésre, a heti pihenésre, a fizetett pihenőszabadságra, a nehéz körülmények között végzett munkára, valamint más sajátos helyzetekre vonatkoznak.
[3] A munkanap normális időtartama átlagosan legfeljebb 8 óra.
[4] Az egyenlő munkáért a nők a férfiakéval egyenlő fizetésben részesítendők.
[5] Garantált a jog a kollektív munkaügyi egyezkedésekhez és garantált a kollektív megállapodások kötelező jellege.

39. cikk: A kényszermunka tilalma

[1] Tilos a kényszermunka alkalmazása.
[2] Nem képez kényszermunkát:
  a) a katonai jellegű szolgálat vagy a kötelező katonai szolgálatot a törvény szerint vallási okokból nem teljesítők által e szolgálat helyett kifejtett tevékenység;
  b) valamely elítélt személy által a fogvatartás vagy a feltételes szabadlábra helyezés idején normális körülmények között kifejtett munka;
  c) a természeti csapások vagy más veszélyes helyzetek által megkövetelt, valamint a törvény által megállapított szokványos polgári kötelezettségekhez tartozó szolgáltatások.

40. cikk: A sztrájkjog

[1] Az alkalmazottaknak a szakmai, gazdasági és szociális érdekeik megvédéséért joguk van sztrájkhoz folyamodni.
[2] E jog gyakorlásának feltételeit és korlátait, valamint a társadalom számára lényeges szolgáltatások biztosításához szükséges garanciákat a törvény állapítja meg.

41. cikk: A magántulajdon oltalma

[1] A tulajdonhoz való jog, valamint az állammal szembeni követelések kielégítése garantált. E jogok tartalmát és korlátait a törvény állapítja meg.
[2] A magántulajdont, a tulajdonosoktól függetlenül, egyenlően oltalmazza a törvény. Az idegen állampolgárok és a hontalanok a földterületek fölött nem szerezhetnek tulajdonjogot.
[3] Senkinek a tulajdona sem sajátítható ki, hacsak nem a törvény szerint megállapított valamely közhasznú ügy esetében, igazságos és előzetes kártérítéssel.
[4] A közhatóság bármely ingatlantulajdon altalaját felhasználhatja közérdekű munkálatokra, azzal a kötelezettséggel, hogy a tulajdonosnak megtérítse a talajban, az ültetvényekben vagy az építményekben okozott, valamint a hatóságoknak felróható egyéb károkat.
[5] A [3] és a [4] bekezdésben említett kártérítéseket a tulajdonossal közös megegyezéssel vagy, véleménykülönbség esetén, az igazságszolgáltatás útján kell megállapítani.
[6] A tulajdonjog kötelez a környezetvédelemmel és a jószomszédság biztosításával kapcsolatos, valamint más feladatok teljesítésére, amelyek a törvény vagy a szokás szerint a tulajdonosra hárulnak.
[7] A törvényes úton szerzett vagyont nem lehet elkobozni. A megszerzés törvényes jellege feltételezett.
[8] A valamely bűncselekmény vagy kihágás elkövetésére szánt vagy használt, akárcsak az ezek elkövetéséből eredő javak csakis a törvény feltételei között kobozhatók el.

42. cikk: Az örökösödési jog

Az örökösödési jog garantált.

43. cikk: Az életszínvonal

[1] Az állam köteles az állampolgárok számára természetüknél fogva méltányos életszínvonalat biztosító gazdasági fejlesztési és szociális oltalmazási intézkedéseket hozni.
[2] Az állampolgárok a nyugdíjra, fizetett szülési szabadságra, az állami egészségügy által nyújtott orvosi ellátásra, munkanélküliségi segélyre és a törvény által előírt más formájú szociális gondozásra jogosultak.

44. cikk: A család

[1] A család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon, a házastársak egyenlőségén s a szülők azon jogán és kötelezettségén alapul, hogy biztosítsák a gyermekek eltartását, nevelését és oktatását.
[2] A házasság megkötésének, felbontásának és semmisségének a feltételeit a törvény útján kell megállapítani. Az egyházi házasságkötés csakis a polgári házasságkötés után celebrálható.
[3] A házasságon kívül született gyermekek a házasságból eredőkkel egyenlők a törvény előtt.

45. cikk: A gyermekek és az ifjak oltalmazása

[1] A gyermekek és az ifjak jogaik érvényesítésében különleges oltalmazási és segédleti rendszernek örvendenek.
[2] Az állam a gyermekek számára állami családi pótlékot nyújt és segélyeket a beteg vagy a hátrányos helyzetben levő gyermekek gondozására. A gyermekek és az ifjak szociális oltalmazásának egyéb formáit törvénnyel kell megállapítani.
[3] Tilos a fiatalkorúak kizsákmányolása, olyan tevékenységekben való foglalkoztatása, amelyek rájuk egészségi, erkölcsi szempontból károsak lehetnének vagy veszélyeztethetnék az életüket, illetve a normális fejlődésüket.
[4] A 15 éves életkoron aluli fiatalkorúak nem foglalkoztathatók fizetéses alkalmazottakként.
[5] A közhatóságok kötelesek hozzájárulni az ifjaknak az ország politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és sportéletében való szabad részvételéhez szükséges feltételek megteremtéséhez.

46. cikk: A hátrányos helyzetben levő személyek oltalmazása

A hátrányos helyzetben levő személyek különleges oltalmazást élveznek. Az állam biztosítja a hátrányos helyzetben levőkkel kapcsolatos országos megelőzési, kezelési, alkalmazkodóképesség-helyreállítási, oktatási, kiképzési és a társadalomba való beilleszkedési politika alkalmazását, tiszteletben tartva a szülőkre és a gyámokra háruló jogokat és kötelességeket.

47. cikk: A folyamodási jog

[1] Az állampolgároknak jogukban áll, hogy csakis az aláírók nevében megfogalmazott beadványokkal a közhatóságokhoz folyamodjanak.
[2] A törvényesen megalakított szervezetek jogosultak arra, hogy folyamodványokat nyújtsanak be, kizárólag az általuk képviselt közösségek nevében.
[3] A folyamodási jog gyakorlása illetékmentes.
[4] A közhatóságok a folyamodványokra a törvény szerint megállapított határidőkben és feltételek között válaszolni kötelesek.

48. cikk: A közhatóságok által sértett személy joga

[1] A közhatóság által adminisztratív aktussal vagy a kérelme törvényes határidőn belül való megoldásának elmulasztásával jogaiban sértett személy jogosult az igényelt jog elismerésének, az aktus semmissé nyilvánítására és a neki okozott kár megtérítésére.
[2] E jog gyakorlásának feltételeit és korlátait alaptörvények révén állapítják meg.
[3] Az állam a törvény szerint vagyonjogilag felel a büntetőperekben elkövetett igazságszolgáltatási tévedésekkel okozott károkért.

49. cikk: Egyes jogok vagy szabadságjogok gyakorlásának korlátozása

[1] Egyes jogok vagy szabadságjogok gyakorlása csakis a törvénnyel korlátozható és csakis abban az esetben, ha ezt a nemzetbiztonság, a közrend, az egészség vagy az erkölcs, az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak megvédése, a bűnügyi eljárás lebonyolítása, természeti csapások vagy rendkívül súlyos katasztrófák következményeinek megelőzése megköveteli.
[2] A korlátozásnak arányosnak kell lennie a korlátozást kiváltó helyzettel, és nem érintheti a jogok vagy a szabadságjogok fennállását.

III. fejezet: Alapvető kötelezettségek

50. cikk: Az ország iránti hűség

[1] Az ország iránti hűség szent jellegű.
[2] A köztisztségekkel megbízott állampolgárok, akárcsak a katonák felelősséggel tartoznak a rájuk háruló kötelezettségek hűséges teljesítéséért, és ebből a célból le kell tenniük a törvény által megkövetelt esküt.

51. cikk: Az Alkotmány és a törvények betartása

Az Alkotmány, az Alkotmány felsőbbrendűségének és a törvények betartása kötelező.

52. cikk: A honvédelem

[1] Románia megvédése az állampolgárok joga és kötelessége.
[2] A katonai szolgálat kötelező a román állampolgárságú, 20. életévüket betöltött férfiak számára, a törvényben előírt esetek kivételével.
[3] Az állampolgárok a 35. életévükig sorolhatóak be kiképzésre a tényleges katonai szolgálat keretében.

53. cikk: Pénzügyi hozzájárulások

[1] Az állampolgárok kötelesek adókkal és illetékekkel hozzájárulni a közköltségek fedezéséhez.
[2] A törvényes adóztatási rendszernek biztosítania kell a pénzügyi terhek igazságos elosztását.
[3] Tilos bármely más szolgáltatás igénylése, kivéve a törvény által rendkívüli helyzetekben megállapítottakat.

54. cikk: A jogok és a szabadságjogok gyakorlása

A román állampolgárok, az idegen állampolgárok és a hontalanok alkotmányos jogaikat és szabadságjogaikat jóhiszeműen, mások jogainak és szabadságjogainak megsértése nélkül kell gyakorolják.

IV. fejezet: A nép ügyvédje

55. cikk: Kinevezés és szerep

[1] A nép ügyvédjét az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak a megvédése céljából a Szenátus nevezi ki, 4 éves időtartamra. A nép ügyvédje intézményének a szervezését és működését alaptörvénnyel kell megállapítani.
[2] A nép ügyvédje nem tölthet be semmilyen más köz- vagy magántisztséget.

56. cikk: A feladatkör gyakorlása

[1] A nép ügyvédje hivatalból vagy a jogaikban és a szabadságjogaikban megsértett személyek kérésére gyakorolja feladatkörét, a törvény által megállapított keretek között.
[2] A közhatóságok kötelesek a nép ügyvédje számára biztosítani a feladatköre gyakorlásához szükséges támogatást.

57. cikk: Jelentéstétel a parlament előtt

A nép ügyvédje jelentéseket terjeszt a parlament két háza elé évente vagy ezek kérésre. A jelentések a törvénykezésre vagy más természetű intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazhatnak az állampolgári jogok és szabadságjogok megvédése céljából.

III. CÍM: A közhatóságok

I. fejezet: A parlament

1. rész: Szervezés és működés

58. cikk: A szerep és az összetétel

[1] A parlament a román nép legfelsőbb képviseleti szerve és az ország egyetlen törvényhozási hatósága.
[2] A parlament a Képviselőházból és a Szenátusból áll.

59. cikk: A házak megválasztása

[1] A Képviselőházat és a Szenátust általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazattal választják meg, a választási törvény szerint.
[2] A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok azon szervezetei, amelyek a választásokon nem kapják meg a parlamenti képviseletükhöz szükséges szavazatszámot, egy-egy képviselői helyre jogosultak, a választási törvény feltételei között. A valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárokat csak egyetlen szervezet képviselheti.
[3] A képviselők és a szenátorok számát a választási törvény az ország lakosságához viszonyítva állapítja meg.

60. cikk: A mandátum időtartama

[1] A Képviselőházat és a Szenátust 4 éves időtartamú, háború vagy katasztrófa esetén alaptörvénnyel meghosszabbítható mandátumra választják meg.
[2] A képviselőházi és a szenátusi választásokat a mandátum lejártától vagy a parlament feloszlatásától számított legfeljebb 3 hónapon belül le kell bonyolítani.
[3] Az újonnan megválasztott parlamentnek, Románia elnöke összehívására, a választásoktól számított legfeljebb 20 napon belül össze kell ülnie.
[4] A házak mandátumát az új parlament törvényes összeüléséig meghosszabbíthatják. Ebben az időszakban nem lehet felülvizsgálni az Alkotmányt és nem lehet elfogadni, módosítani vagy hatályon kívül helyezni alaptörvényeket.
[5] Az előző parlament napirendjén szereplő törvénytervezetek és törvényhozási javaslatok az új parlamentben követik az eljárást.

61. cikk: A belső szervezés

[1] Minden egyes ház szervezését és működését saját szabályzattal kell megállapítani. A házak pénzügyi forrásait az általuk jóváhagyott költségvetésekben kell előirányozni.
[2] Mindegyik ház állandó bürót választ magának. A Képviselőház és a Szenátus elnökét a házak mandátumának időtartamára választják meg. Az állandó büró többi tagját az ülésszakok elején választják meg. Az állandó bürók tagjai visszahívhatók a mandátum lejárta előtt.
[3] A képviselők és a szenátorok, az egyes házak szabályzatai szerint, parlamenti csoportokba szerveződhetnek.
[4] Mindegyik ház állandó bizottságokat hoz létre magának és vizsgálóbizottságokat vagy más különleges bizottságokat alakíthat. A házak közös bizottságokat hozhatnak létre.
[5] Az állandó bürók és a parlamenti bizottságok az egyes házak politikai összetétele szerint hozandók létre.

62. cikk: Együttes ülések

[1] A Képviselőház és a Szenátus külön üléseken és együttes üléseken fejti ki munkálatait. Az együttes ülésen a munkálataikat a képviselők és a szenátorok többségének a szavazatával elfogadott szabályzat szerint bonyolítják le.
[2] A házak együttes ülést a következő esetben tartanak:
  a) Románia elnöke üzenetének a meghallgatása;
  b) az állami költségvetésnek és állami társadalombiztosítási költségvetésnek a jóváhagyása;
  c) az általános vagy részleges mozgósítás kihirdetése;
  d) a hadiállapot kihirdetése;
  e) a katonai ellenségeskedések felfüggesztése vagy beszüntetése;
  f) a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács és a Számvevőszék jelentésének megvizsgálása;
  g) a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának kinevezése Románia elnökének javaslatára, és az e szolgálat tevékenysége feletti ellenőrzés gyakorlása;
  h) más olyan feladatok ellátása, amelyeknek az Alkotmány vagy a szabályzat szerint együttes ülésen kell eleget tenni.

63. cikk: Ülésszakok

[1] A Képviselőház és a Szenátus évente két rendes ülésszakra ül össze. Az első ülésszak február hónapban kezdődik, és nem tarthat tovább június hónap végénél. A második ülésszak szeptember hónapban kezdődik, és nem tarthat tovább december hónap végénél.
[2] A Képviselőház és a Szenátus Románia elnökének, az egyes házak állandó bürójának vagy a képviselők. illetve a szenátorok legalább egyharmadának a kérésére rendkívüli ülésszakra is összeül.
[3] A házakat azok elnökei hívják össze.

64. cikk: A jogi aktusok és a törvényes kvórum

A Képviselőház és a Szenátus tagjai többségének a jelenlétében törvényeket, határozatokat és indítványokat fogad el.

65. cikk: Az ülések nyilvános jellege

[1] A két ház ülései nyilvánosak.
[2] A házak elhatározhatják, hogy egyes ülések titkosak legyenek.

2. rész: A képviselők és szenátorok státusa

66. cikk: A képviseleti mandátum

[1] Mandátumuk gyakorlása során a képviselők és a szenátorok a nép szolgálatában állnak.
[2] Bármely imperatív jellegű mandátum semmis.

67. cikk: A képviselők és a szenátorok mandátuma

[1] A képviselők és a szenátorok az illető házak törvényes összeülésének időpontjától gyakorolják mandátumaikat, ezek igazolásának a feltételével.
[2] A képviselői vagy a szenátori minőség megszűnik az újonnan megválasztott házak összeülésének törvényes időpontjában vagy lemondás, a választási jogok elvesztése, összeférhetetlenség vagy elhalálozás esetén.

68. cikk: Összeférhetetlenségek

[1] Senki sem lehet egy időben képviselő és szenátor.

[2] A képviselői vagy a szenátori minőség összeegyeztethetetlen bármely közhatósági tisztség gyakorlásával, a kormánytagi tisztség kivételével.

[3] Más összeférhetetlenségek alaptörvénnyel állapítandók meg.

69. cikk: A parlamenti mentelmi jog

[1] A képviselő vagy a szenátor kamarájának az érintett meghallgatása után adott jóváhagyása nélkül nem tartható fogva, nem tartóztatható le, nem vethető alá motozásnak vagy nem indítható ellene bűnügyi vagy kihágási eljárás. Az ítélkezés a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság illetékességébe tartozik.
[2] A képviselő vagy a szenátor tettenéréses bűncselekmény esetén lefogható és alávethető a motozásnak. Az igazságügyi miniszternek a lefogásról és a motozásról késedelem nélkül értesítenie kell az illető ház elnökét. Ha az így értesített ház megállapítja, hogy nincs ok a fogvatartásra, azonnal el kell rendelnie az említett intézkedések visszavonását.

70. cikk: A vélemények függetlensége

A képviselők és a szenátorok nem vonhatók jogi felelősségre a mandátumuk gyakorlása során leadott szavazataikért vagy kifejezett politikai véleményeikért.

71. cikk: A juttatás és a többi járandóságok

A képviselők és a szenátorok havi juttatásban részesülnek. A juttatások összegét és a többi járandóságot törvénnyel kell megállapítani.

3. rész: A törvényhozás

72. cikk: Törvénykategóriák

[1] A parlament alkotmányos törvényeket, alaptörvényeket és köztörvényeket fogad el.
[2] Az alkotmányos törvények tárgya az Alkotmány felülvizsgálása.
[3] Alaptörvénnyel szabályozandó:
  a) a választási rendszer;
  b) a politikai pártok szervezése és működése;
  c) népszavazás szervezése és lebonyolítása;
  d) a kormánynak és a Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsnak a szervezése;
  e) az ostromállapot és a sürgősségi állapot rendszere;
  f) a bűncselekmények, a büntetések és végrehajtásuk rendszere;
  g) az amnesztia vagy közkegyelem gyakorlása;
  h) a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának, a bírósági hatóságoknak, a Közügyek Minisztériumának és a Számvevőszéknek a szervezése és működése;
  i) a köztisztviselők státusa;
  j) a közigazgatási bíróság;
  k) a tulajdon és az öröklés általános jogrendszere;
  l) a munkaviszonyok, a szakszervezetek és a szociális oltalmazás általános rendszere;
  m) az oktatás általános megszervezése;
  n) a vallásfelekezetek általános rendszere;
  o a helyi közigazgatás, a területi szervezés, valamint a helyi autonómia általános rendszere;
  p) a kizárólagos gazdasági övezet megállapítási módja;
  r) a többi olyan terület, amelynek tekintetében az Alkotmány alaptörvények elfogadását írja elő.

73. cikk: A törvényhozási kezdeményezés

[1] A törvényhozási kezdeményezés a kormányt, a képviselőket, a szenátorokat illeti meg, és törvényhozási kezdeményezést tehet legalább 250000 szavazati joggal rendelkező állampolgár is. Az állampolgárok törvényhozási kezdeményezéseinek legalább az ország megyéi egynegyedéből kell kiindulnia, s e megyék mindegyikében vagy Bukarest municípiumban legalább 10000 aláírást kell gyűjteni a kezdeményezés támogatására.
[2] Az állampolgári törvényhozási kezdeményezés tárgyát nem képezhetik az adóügyi, a nemzetközi jellegű kérdések, az amnesztia és a közkegyelem.
[3] A kormány a törvénytervezetnek a házak egyikébe való eljuttatásával gyakorolja törvényhozási jogát.
[4] A törvényhozási kezdeményezés jogát gyakorló képviselők, szenátorok és állampolgárok csakis a törvénytervezetek esetében kért formában terjeszthetnek elő törvényhozási javaslatokat.
[5] A törvényhozási javaslatokat abban a házban kell először elfogadásra terjeszteni, amelyhez benyújtották azokat.

74. cikk: A törvények és a határozatok elfogadása

[1] Az alaptörvényeket és a házak szabályzataira vonatkozó határozatokat mindegyik ház tagjainak a szavazattöbbségével fogadják el.
[2] A köztörvényeket és a határozatokat mindegyik ház jelen levő tagjainak a szavazattöbbségével fogadják el.
[3] A parlament, a kormány kérésére vagy saját kezdeményezésből, a házak mindegyikének, szabályzata szerint megállapított sürgősségi eljárással fogadhat el törvénytervezeteket és törvényhozási javaslatokat.

75. cikk: A törvénytervezetek és a törvényhozási javaslatok elküldése egyik házból a másikba

Az egyik ház által elfogadott törvénytervezeteket vagy törvényhozási javaslatokat meg kell küldeni a parlament másik házának. Ha ez utóbbi elutasítja a törvénytervezetet vagy a törvényhozási javaslatot, ezeket újabb megvitatásra vissza kell küldeni az őket elfogadó háznak. Az újabb elutasítás végleges.

76. cikk: A közvetítés

[1] Ha az egyik ház a másik ház által jóváhagyottól eltérő formában fogad el valamely törvénytervezetet vagy törvényhozási javaslatot, a házak elnökeinek közvetítési eljárást kell kezdeményezniük egy paritásos bizottság révén.
[2] Abban az esetben, ha a bizottság nem jut megegyezésre, vagy ha az egyik ház nem hagyja jóvá a közvetítő bizottság jelentését, az eltérő szövegrészeket, együttes ülésen, megvitatás végett a Képviselőház és a Szenátus elé terjesztik, amelyeknek a 74. cikk [1] vagy [2] bekezdésében előírt többség szavazatával kell elfogadniuk a végleges szöveget.

77. cikk: A törvény kihirdetése

[1] A törvényt kihirdetés végett meg kell küldeni Románia elnökének. A törvényt az átvételétől számított legfeljebb 20 napos határidőn belül ki kell hirdetni.
[2] Az elnök, a kihirdetés előtt, a parlamenttől egyetlen alkalommal kérheti a törvény újbóli megvizsgálását.
[3] Ha az elnök a törvény újbóli megvizsgálását kérte vagy kérétk a törvény alkotmányosságának a megvizsgálását, a törvényt az újbóli megvizsgálás után elfogadott törvény átvételétől vagy az Alkotmánybíróságnak a törvény alkotmányosságát igazoló döntése átvételétől számított legfeljebb 10 napon belül ki kell hirdetni.

78. cikk: A törvény hatályba lépése

A törvényt közzé kell tenni Románia Hivatalos Közlönyében, s az a közzétételének időpontjában vagy a szövegben előírt időpontban lép hatályba.

79. cikk: A Törvényhozási Tanács

[1] A Törvényhozási Tanács a parlament tanácsadó szakszerve, amely az egész törvényhozás rendszeresítése, egységesítése és egybehangolása céljából véleményezi a szabályozó rendelkezések tervezeteit. A tanács vezeti Románia törvényhozásának hivatalos nyilvántartását.
[2] A Törvényhozási Tanács létesítését, szervezését és működését alaptörvénnyel kell megállapítani.

II. fejezet: Románia elnöke

80. cikk: Az elnök szerepe

[1] Románia elnöke képviseli a román államot és szavatolja az ország nemzeti függetlenségét, egységét és területi integritását.
[2] Románia elnöke felügyel az Alkotmány betartására és a közhatóságok jó működésére. Ebből a célból az elnök közvetítési funkciót gyakorol az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között.

81. cikk: Az elnök megválasztása

[1] Románia elnökét általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazattal választják meg.
[2] Megválasztottnak azt a jelöltet nyilvánítják, amelyik a választás első fordulóján megkapta a választói jegyzékekben szereplő választók többségének a szavazatát.

[3] Abban az esetben, ha a jelöltek egyike sem érte el ezt a többséget, az első fordulón kapott szavazatok számrendje szerint megállapított első két jelölt között megszervezik a választás második fordulóját. Megválasztottnak azt a jelöltet nyilvánítják, aki a legtöbb szavazatot kapta.

[4] Románia elnökének a tisztségét csak legfeljebb két mandátum időszakára töltheti be egyetlen. A mandátumi időszakok egymást követők is lehetnek.

82. cikk: A mandátum igazolása és az eskütétel

[1] A Románia elnöke tisztség betöltéséért tartott választások eredményét az Alkotmánybíróság igazolja.

[2] Az igazoltan megválasztott jelöltnek a Képviselőház és a Szenátus előtt, ezek együttes ülésén, le kell tennie a következő esküt:

"Esküszöm, hogy minden erőmet és hozzáértésemet a román nép szellemi és anyagi haladásának áldozom, betartom az Alkotmányt és az ország törvényeit, megvédem a demokráciát, az állampolgárok alapvető jogait és szabadságjogait, Románia szuverenitását, függetlenségét egységét és területi integritását, Isten engem úgy segéljen!"

83. cikk: A mandátum időtartama

[1] Románia elnökének mandátuma 4 évre szól és azt az eskütétel időpontjától kezdve gyakorolja.

[2] Románia elnöke az újonnan választott elnök eskütételéig gyakorolja mandátumát.

[3] Románia elnökének mandátuma háború vagy katasztrófa esetén alaptörvénnyel meghosszabbítható.

84. cikk: Összeférhetetlenségek és immunitások

[1] Mandátumának időtartama alatt Románia elnöke nem lehet valamely pártnak a tagja és nem tölthet be semmilyen más köz- vagy magántisztséget.

[2] Románia elnöke immunitásnak örvend. A 70. szakasz előírásai megfelelőképpen alkalmazandók.

[3] A Képviselőház és a Szenátus, együttes ülésen, az összes szenátorok és képviselők legalább kétharmadának szavazatával elhatározhatja Románia elnökének vád alá helyezését hazaárulásért. Az ítélkezésre a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság illetékes, a törvény feltételei között. Az elítélő határozat véglegessé válásának időpontjától az elnököt jog szerint leváltják.

85. cikk: A kormány kinevezése

[1] Románia elnöke jelöltet jelöl ki a miniszterelnöki tisztségre, s a parlament bizalmi szavazata alapján kinevezi a kormányt.

[2] Az elnök, kormányátalakítás vagy a tisztség megüresedése esetén, a miniszterelnök javaslatára visszahívja és kinevezi a kormány egyes tagjait.

86. cikk: Tanácskozás a Kormánnyal

Románia elnöke tanácskozhat a kormánnyal a sürgős és rendkívüli fontosságú kérdések tekintetében.

87. cikk: Részvétel a kormány ülésein

[1] Románia elnöke részt vehet a kormánynak azokon az ülésein, amelyeken országos érdekű kérdéseket vitatnak meg a külpolitikával, a honvédelemmel, a közrend biztosításával kapcsolatban és, a miniszterelnök kérésére.

[2] A részvételével megtartott kormányüléseken Románia Elnöke elnököl.

88. cikk: Üzenetek

Románia elnöke üzeneteket intéz a parlamenthez a nemzet főbb politikai kérdései tekintetében.

89. cikk: A parlament feloszlatása

[1] A két ház elnökeivel és a parlamenti csoportok vezetőivel tartott tanácskozása után Románia elnöke feloszlathatja a parlamentet, ha ez az első felkéréstől számított 60 napos határidőn belül nem szavazott bizalmat a kormányalakítás tekintetében, de csakis azután, miután az legalább két bizalmi szavazati kérelmet elutasított.

[2] Egy év folyamán a parlament egyetlen alkalommal oszlatható fel.

[3] A parlamentet nem lehet feloszlatni Románia Elnöke mandátuma időtartamának utolsó hat hónapjában, sem pedig ostromállapot vagy a sürgősségi állapot idején.

90. cikk: A népszavazás

Románia elnöke, a parlamenttel való tanácskozás után, azzal a kéréssel fordulhat a néphez, hogy egyes országos érdekű kérdések tekintetében népszavazáson fejezze ki akaratát.

91. cikk: Feladatok a külpolitika terén

[1] Az elnök Románia nevében megköti a kormány által megtárgyalt nemzetközi szerződéseket és 60 napos határidőn belül ratifikálás végett a parlament elé terjeszti azokat.

[2] Az elnök, a kormány javaslatára, megbízza és visszahívja Románia diplomáciai képviselőit és jóváhagyja a diplomáciai kirendeltségek létesítését, megszüntetését vagy rangjuk megváltoztatását.

[3] Más államok diplomáciai képviselői Románia elnöke mellett akkreditáltak.

92. cikk: Feladatok a honvédelem terén

[1] Románia elnöke a fegyveres erők parancsnoka, és ellátja a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács elnökének tisztségét.

[2] Az elnök, a parlament előzetes jóváhagyásával, kihirdetheti a fegyveres erők részleges vagy általános mozgósítását. Csakis kivételes esetekben az elnök döntését utólagosan kell elfogadásra a parlament elé terjeszteni, a döntés meghozatalától számított legfeljebb 5 napon belül.

[3] Az ország elleni fegyveres agresszió esetén Románia elnöke intézkedéseket foganatosít az agresszió visszaverésére, és ezeket, üzenet útján, késedelem nélkül a parlament tudomására hozza. Ha a parlament nem tart ülésszakot, a parlamentet jog szerint összehívják az agresszió kirobbanásától számított 24 órán belül.

93. cikk: Rendkívüli intézkedések

[1] Románia elnöke az egész országban vagy egyes helységekben a törvény szerint bevezeti az ostromállapotot vagy a sürgősségi állapotot, és az intézkedés foganatosításától számított legfeljebb 5 napon belül kérnie kell a parlamenttől a foganatosított intézkedések jóváhagyását.

[2] Ha a parlament nem tart ülésszakot, a parlamentet az ostromállapot vagy a sürgősségi állapot bevezetésétől számított legfeljebb 48 órán belül jog szerint összehívják és az a bejelentett állapotok egész időtartamában működik.

94. cikk: Más feladatok

A Románia elnöke által ellátandó feladatkörbe tartoznak még a következők:
  a) kitüntetéseket és megtisztelő címeket adományoz;
  b) marsalli, tábornoki és tengernagyi rangot adományoz;
  c) kinevezéseket tesz köztisztségekbe, a törvény által előírt feltételek között;
  d) gyakorolja az egyéni kegyelmet.

95. cikk: A tisztségből való felfüggesztés

[1] Az Alkotmány előírásait megsértő súlyos cselekmények elkövetése esetén Románia elnökét tisztségének gyakorlásából felfüggesztheti a Képviselőház és a Szenátus, együttes ülésen, a képviselők és szenátorok többségének a szavazatával, az Alkotmánybíróság megkérdezése után. Az elnök a neki felrótt cselekményekkel kapcsolatban magyarázatokat adhat a parlamentnek.

[2] A tisztségből való felfüggesztésre irányuló javaslatot a képviselők és a szenátorok összességének legalább egyharmada kezdeményezheti és azt késedelem nélkül az elnök tudomására kell hozni.

[3] A felfüggesztési javaslat jóváhagyása esetén az elnök menesztése céljából legfeljebb 30 napon belül népszavazást kell tartani.

96. cikk: A tisztség megüresedése

[1] Románia elnökének tisztsége megüresedik lemondásnak, a tisztségből való leváltásnak, a feladatgyakorlásban való végleges akadályoztatásnak vagy elhalálozásnak az esetén.
[2] A Románia elnöke tisztség megüresedése bekövetkezésének időpontjától számított három hónapos határidőn belül a kormánynak választásokat kell szerveznie egy új elnök megválasztására.

97. cikk: A tisztség ideiglenes gyakorlása

[1] Ha az elnöki tisztség megüresedik, vagy ha az elnököt tisztségéből felfüggesztik, vagy ha az ideiglenesen akadályoztatva van feladatkörének gyakorlásában, az interrimátust sorrendben a Szenátus elnöke vagy a Képviselőház elnöke látja el.
[2] A 88-90. Szakaszokban említett feladatkör az elnöki tisztség ideiglenes ellátása idején nem gyakorolható.

98. cikk: Az ideiglenes elnök felelőssége

Ha a Románia elnöke tisztségét ideiglenesen betöltő személy az Alkotmány előírásait sértő súlyos cselekményeket követ el, alkalmazandók a 95. és 97. cikkek.

99. cikk: Az elnök aktusai

[1] Románia elnöke, feladatköre gyakorlása során, dekrétumokat bocsát ki, amelyeket közzé kell tenni Románia Hivatalos Közlönyében. A közzététel elmulasztása a dekrétum semmisségével jár.
[2] A Románia Elnöke által a 91. cikk [1] és [2] bekezdésében, a 92. cikk [2] és [3] bekezdésében, a 93. cikk [1] bekezdésében és a 94. cikk a), b) és d) pontjaiban foglalt feladatai gyakorlására kibocsátott dekrétumokat a miniszterelnök ellenjegyzi.

100. cikk: A juttatás és egyéb járandóságok

Románia elnökének juttatását és egyéb járandóságait törvénnyel kell megállapítani.

III. fejezet: A kormány

101. cikk: Szerep és összetétel

[1] A kormány, a parlament által elfogadott kormányzási programja szerint, biztosítja az ország bel- és külpolitikájának a megvalósítását és ellátja a közigazgatás általános vezetését.
[2] A kormány feladatkörének a gyakorlása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.
[3] A kormány a miniszterelnökből, miniszterekből, valamint az alaptörvénnyel megállapított más tagokból áll.

102. cikk: A beiktatás

[1] Románia elnöke kijelöl egy jelöltet a miniszterelnöki tisztségre, miután tanácskozott a parlamentben abszolút többséggel rendelkező párt, vagy abban az esetben, ha nincs ilyen többség, a parlamentben képviselt pártokkal.
[2] A miniszterelnöki tisztségre jelölt személynek a kijelölésétől számított 10 napos határidőn belül a kormány programja és tagjai teljes jegyzéke tekintetében kérnie kell a parlament bizalmi szavazatát.
[3] A kormánynak a programját és tagjainak jegyzékét a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésen vitatja meg. A parlament a képviselők és a szenátorok többségének a szavazatával nyújt bizalmat a kormánynak.

103. cikk: A hűségeskü

[1] A miniszterelnöknek, a minisztereknek és a többi kormánytagnak Románia elnöke előtt egyénileg le kell tenniük a 82. cikkben foglalt esküt.

[2] A kormány egészében és minden egyes tagja külön-külön az eskütétel időpontjával kezdve gyakorolja mandátumát.

104. cikk: Összeférhetetlenségek

[1] A kormánytagi tisztség összeférhetetlen más közhatósági tisztség gyakorlásával, a képviselői vagy a szenátori tisztség kivételével. Úgyszintén összeegyeztethetetlen valamely fizetett szakmai képviseleti tisztség gyakorlásával a kereskedelmi célú szervezetek keretében.
[2] Egyéb összeférhetetlenségeket alaptörvénnyel kell megállapítani.

105. cikk: A kormánytagi tisztség megszűnése

A kormánytagi tisztség a lemondás, a visszahívás, a választói jogok elvesztése, az összeférhetetlenségi állapot, az elhalálozás következtében vagy a törvény által előírt más esetekben szűnik meg.

106. cikk: A miniszterelnök

[1] A miniszterelnök, a reá háruló feladatkör betartásával, vezeti a kormányt és egybehangolja a kormány tagjainak a tevékenységét. A miniszterelnök ugyanakkor elsőbbséggel megvitatandó jelentéseket és nyilatkozatokat terjeszt a kormány politikájáról a Képviselőház és a szenátus elé.
[2] Ha a miniszterelnök a 105. szakaszban említett helyzetek egyikében van, vagy akadályoztatott feladatkörének a gyakorlásában, Románia elnökének egy másik kormánytagot kell kijelölnie ideiglenes miniszterelnöknek, hogy az új kormány megalakításáig ellássa a miniszterelnök feladatkörét. Ha a miniszterelnök újra felveszi tevékenységét a kormány keretében, a feladatköre gyakorlásában való akadályoztatás időszakára bevezetett interrimátus megszűnik.
[3] A [2] bekezdés előírásai, a miniszterelnök javaslatára, a többi kormánytagra is megfelelőképpen alkalmazandók, egy legfeljebb 45 napos időszakra.

107. cikk: A kormány aktusai

[1] A kormány határozatokat és rendeleteket fogad el.

[2] A határozatokat a törvények végrehajtására bocsátják ki.

[3] A rendeleteket felhatalmazási különtörvény alapján bocsátják ki, az ebben előírt keretek és feltételek között.

[4] A kormány által elfogadott határozatokat és rendeleteket alá kell írnia a miniszterelnöknek és ellenjegyezniük kell az alkalmazásba tételükre kötelezett minisztereknek, és azokat közzé kell tenni Románia Hivatalos Közlönyében. A közzététel elmulasztása a határozat vagy a rendelet semmisségével jár. A katonai jellegű határozatokat csak az érdekelt intézményekkel közlik.

108. cikk: A kormánytagok felelőssége

[1] A kormány egész tevékenységéért csak a parlament előtt tartozik politikai felelősséggel. Minden kormánytag politikai szempontból a többi taggal egyetemlegesen felel a kormány tevékenységéért és aktusaiért.

[2] Csakis a Képviselőház, a Szenátus és Románia elnöke jogosult arra, hogy a kormánytagok ellen bűnvádi eljárást kérjen a tisztségük gyakorlása során elkövetett cselekményeikért. Bűnvádi eljárás kérése esetén Románia elnöke elrendelheti az illetők tisztségből való felfüggesztését. Valamely kormánytag perbe fogása a tisztségéből való felfüggesztéssel jár. Az ítélkezésre a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság illetékes.

[3] A kormánytagok felelősségének az eseteit és a rájuk alkalmazható büntetéseket a miniszteri felelősségről szóló törvény szabályozza.

109. cikk: A mandátum megszűnése

[1] A kormány az általános parlamenti választások igazolásának az időpontjáig gyakorolja mandátumát.
[2] A kormányt menesztik a számára nyújtott bizalom parlament általi megvonásának időpontjától, vagy ha a miniszterelnök a 105. cikkben foglalt helyzetek egyikében van, vagy a feladatkörének gyakorlásában 45 napnál hosszabb időszakon át akadályoztatott.
[3] A [2] bekezdésben foglalt esetekben alkalmazandók 102. cikk előírásai.
[4] A kormány, amelynek a mandátuma megszűnik az [1] és [2] bekezdés szerint, az új kormány tagjainak eskütételéig csak a közügyek igazgatásához szükséges cselekményeket végzi el.

IV. fejezet: A parlament kapcsolatai a kormánnyal

110. cikk: A parlament tájékoztatása

[1] A kormánynak és a közigazgatás többi szerve, a tevékenységük felett gyakorolt parlamenti ellenőrzés keretében, kötelesek rendelkezésre bocsátani a Képviselőház, a Szenátus vagy a parlamenti bizottságok által elnökeiken keresztül kért tájékoztatásokat és dokumentumokat. Abban az esetben, ha valamely törvényhozási kezdeményezés az állami költségvetés vagy az állami társadalombiztosítási költségvetés előirányzatainak a módosításával jár, a tájékoztatás kérése kötelező.
[2] A kormány tagjai részt vehetnek a parlament munkálatain. Ha a jelenlétre felszólítják őket, a részvételük kötelező.

111. cikk: Kérdések és interpellációk

[1] A kormány és minden egyes tagja külön-külön köteles válaszolni a képviselők vagy a szenátorok kérdéseire vagy interpellációira.
[2] A Képviselőház vagy a Szenátus határozatot fogadhat el, kifejezve ebben álláspontját az interpelláció tárgyát képező kérdéssel kapcsolatban.

112. cikk: A bizalmatlansági indítvány

[1] A Képviselőház és Szenátus, együttes ülésen, egy bizalmatlansági indítványnak a képviselők és a szenátorok szavazattöbbségével való elfogadásával visszavonhatja a kormánynak nyújtott bizalmát.

[2] A bizalmatlansági indítványt az összes képviselők és szenátorok legalább egynegyede kezdeményezheti és azt benyújtásának időpontjában közölni kell a kormánnyal.

[3] A bizalmatlansági indítványt a két ház együttes ülésén való benyújtásának időpontjától számított 3 nap eltelte után kell megvitatni.

[4] A bizalmatlansági indítványt elutasítása esetén az indítványt aláíró képviselők és szenátorok ugyanazon az ülésszakon többé már nem kezdeményezhetnek egy újabb bizalmatlansági indítványt, kivéve azt az esetet, amelyben a kormány felelősséget vállal a 113. cikk szerint.

113. cikk: A kormány felelősségvállalása

[1] A kormány a Képviselőház és a Szenátus előtt, ezek együttes ülésén, felelősséget vállalhat magára egy program, egy általános politikai nyilatkozat vagy egy törvénytervezet tekintetében.
[2] A kormányt menesztik, ha a programnak, az általános politikai nyilatkozatnak vagy a törvénytervezetnek az előterjesztésétől számított 3 napos határidőn belül bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene és azt megszavazzák a 112. cikk feltételei között.
[3] Ha a kormányt nem menesztették a [2] bekezdésnek megfelelően, az előterjesztett törvénytervezet elfogadottnak tekintendő s a program vagy az általános politikai nyilatkozat a kormányra nézve kötelezővé válik.
[4] Amennyiben Románia elnöke a [3] bekezdés szerint elfogadott törvény újbóli megvizsgálását kéri, a törvényt a két ház együttes ülésén kell megvitatni.

114:. cikk A törvényhozási felhatalmazás

[1] A parlament külön törvényt fogadhat el, amellyel felhatalmazza a kormányt rendeletek kibocsátására az alaptörvények tárgyát nem képező területeken.

[2] A felhatalmazási törvényben kötelezően meg kell állapítani az illető rendeletek területét és a határidőt, amelyig terjedően kibocsáthatók.

[3] Ha a felhatalmazási törvény ezt kéri, a rendeleteket jóváhagyás végett a parlament elé kell terjeszteni, a törvényhozási eljárás szerint, a felhatalmazási határidő lejártáig. A határidő betartásának elmulasztása a rendelet hatályának megszűnésével jár.

[4] Kivételes esetekben a kormány elfogadhat sürgősségi rendeleteket fogadhat el. Ezek csak azután lépnek hatályba, miután jóváhagyásra benyújtották őket a parlamenthez. Ha a parlament nem tart ülésszakot, a parlamentet kötelezően össze kell hívni.

[5] A rendeletek jóváhagyása vagy elutasítása törvénnyel eszközlendő és ebbe belefoglalandók azok a rendeletek is, amelyek, a [3] bekezdésnek megfelelően, nem gyakorolhatnak hatást.

V. fejezet: A közigazgatás

1. rész: A központi szakközigazgatás

115. cikk: Felépítés

[1] Minisztériumok csak a kormány alárendeltségében szervezendők.
[2] Egyéb szakszervek megszervezhetők a kormány vagy a minisztériumok alárendeltségében vagy önálló közigazgatási hatóságokként.

116. cikk: Létesítés

[1] A minisztériumok a törvény szerint létesíthetők, szervezendők meg és működnek.
[2] A kormány és a minisztériumok, a Számvevőszék véleményezésével, alárendeltségükben szakszervezeteket létesíthetnek, de csak akkor, ha a törvény számukra ezt az illetékességet elismeri.
[3] Önálló közigazgatási hatóságok alaptörvénnyel létesíthetők.

117. cikk: A fegyveres erők

[1] A hadsereg kizárólag a népakaratnak van alárendelve az állam szuverenitásának, függetlenségének és egységének, az ország területi integritásának és az alkotmányos demokráciának a garantálása céljából.
[2] Az országos védelmi rendszer szerkezetét, a hadsereg szervezését, a lakosság, a gazdaság és a terület védelemre való felkészítését, valamint a katonai káderek státusát alaptörvénnyel kell megállapítani.
[3] Az [1] és a [2] bekezdések előírásai megfelelőképpen alkalmazandók a rendőrségre és az állam hírszerző szolgálataira, valamint a fegyveres erők többi összetevőire.
[4] Tilos katonai és katonaihoz hasonló jellegű tevékenységeknek az államhatóságokon kívüli megszervezése.
[5] Idegen csapatok csakis a törvény által megállapított feltételek között léphetnek be Románia területére vagy vonulhatnak át az ország területén.

118. cikk: A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács

A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács egységesen megszervezi és egybehangolja az ország védelmével és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos tevékenységeket.

2. rész: A helyi közigazgatás

119. cikk: Alapelvek

A területi közigazgatási egységekbeli közigazgatás a helyi autonómiának és a közszolgáltatások decentralizálásának az elvén alapul.

120. cikk: Községi és városi hatóságok

[1] A törvény feltételei között választott helyi tanácsok és a választott polgármesterek képezik a községek és a városok helyi autonómiáját megvalósító közigazgatási hatóságokat.
[2] A helyi tanácsok és a polgármesterek a törvény feltételei között, autonóm közigazgatási hatóságokként működnek, megoldva a községek és a városok közügyeit.
[3] Az [1] bekezdésben említett hatóságok létrehozhatók a municípium területi-közigazgatási alegységeiben is.

121. cikk: A megyei tanács

[1] A megyei tanács a községi és városi tanácsok tevékenységét a megyei érdekű közszolgáltatások ellátása érdekében egybehangoló közigazgatási hatóság.
[2] A megyei tanács a törvény feltételei szerint választandó meg és működik.

122. cikk: A prefektus

[1] A kormány egy-egy prefektust nevez ki minden egyes megyébe és Bukarest municípiumba.
[2] A prefektus helyi viszonylatban a kormány képviselője, és ő vezeti a minisztériumok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbeli decentralizált közhivatalait.
[3] A prefektus feladatkörét a törvény szerint kell megállapítani.
[4] A prefektus a közigazgatási bíróság előtt megtámadhatja a megyei, a helyi tanács vagy a polgármester valamely aktusát, ha ezt törvényellenesnek véli. A megtámadott aktus jog szerint felfüggesztettnek tekintendő.

VI. fejezet: A bírói hatóság

1. rész: A bíróságok

123. cikk: Az igazságszolgáltatás megvalósítása

[1] Az igazságot a törvény nevében szolgáltatják.
[2] A bírák függetlenek és csak a törvénynek engedelmeskednek.

124. cikk: A bírák státusa

[1] A Románia elnöke által kinevezett bírák elmozdíthatatlanok, a törvénynek megfelelően. A Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság elnökét és többi bíráját 6 éves időszakra nevezik ki. Ezek a tisztségükben megújíthatók. A bírák előléptetését, áthelyezését és megbüntetését csakis a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa rendelheti el, a törvény feltételei között.
[2] A bíróság tisztség összeegyeztethetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel, a felsőoktatási didaktikai tisztségek kivételével.

125. cikk: A bírói hatóságok

[1] Az igazságszolgáltatás a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróságon és a törvény által megállapított bírói hatóságon keresztül valósul meg.
[2] Tilos rendkívüli bíróságokat létrehozni.
[3] Az ítélkezési illetékességet és eljárást a törvény állapítja meg.

126. cikk: A tárgyalások nyílt jellege

A tárgyalások ülései nyilvánosak, a törvény által előírt esetek kivételével.

127. cikk: A jog a tolmácshoz

[1] Az igazságszolgáltatási eljárást román nyelven bonyolítják le.

[2] A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak, valamint a román nyelvet nem értő vagy nem beszélő személyeknek jogukban áll tolmács útján tudomást szerezni az iratcsomóban foglalt összes iratról és munkálatról és a bíróság előtt tolmács útján beszélni és következtetéseiket megfogalmazni; a bűnperek esetén e jog gyakorlását ingyenesen kell biztosítani.

128. cikk: A jogorvoslati utak használata

A bírósági határozat ellen az érdekelt felek és a Közügyek Minisztériuma felhasználhatják a jogorvoslási utakat, a törvény feltételei között.

129. cikk: A bíróságok rendőrsége

A bírói hatóságok a szolgálatukba állított rendőrséggel rendelkeznek.

2. rész: A Közügyek Minisztériuma

130. cikk: A Közügyek Minisztériumának a szerepe

[1] Az igazságszolgáltatási tevékenységben a Közügyek Minisztériuma képviseli a társadalom általános érdekeit és védelmezi a jogrendet, valamint az állampolgárok jogait és szabadságjogait.
[2] A Közügyek Minisztériuma feladatkörét ügyészségekbe tömörült ügyészeken keresztül gyakorolja, a törvénynek megfelelően.

131. cikk: Az ügyészek státusa

[1] Az ügyészek a törvényesség, a részrehajlatlanság és a rangsorbeli felettesi ellenőrzés elve szerint, az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket.
[2] Az ügyészi tisztség összeegyeztethetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel, a felsőoktatási didaktikai tisztségek kivételével.

3. rész: a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa

132. cikk: Összetétel

A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa a Képviselőház és a Szenátus által együttes ülésen 4 éves időszakra megválasztott magisztrátusokból áll.

133. cikk: Feladatkör

[1] A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa javaslatokat tesz Románia elnökének a bírák és az ügyészek kinevezésére, a gyakornokok kivételével, a törvény feltételei között. Ebben az esetben a munkálatokon, szavazatjog nélkül, az igazságügyi miniszter elnököl.
[2] A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa betölti a bírák fegyelmi tanácsának a szerepét. Ebben az esetben a munkálatokon a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróság elnöke elnököl.

IV. CÍM: A gazdaság és a közpénzek

134. cikk: A gazdaság

[1] Románia gazdasága piacgazdaság.
[2] Az államnak biztosítania kell:
  a) a kereskedelem szabadságát, a tisztességes verseny oltalmazását, az összes termelési tényezők hasznosításának kedvező keret megteremtését;
  b) a nemzeti érdekek védelmezését a gazdasági, a pénzügyi és a valutáris tevékenységben;
  c) a nemzeti tudományos kutatás ösztönzését;
  d) a természeti erőforrásoknak a nemzeti érdekekkel összhangban álló kiaknázását;
  e) a környezet helyreállítását és védelmét, valamint az ökológiai egyensúly fenntartását;
  f) az élet minőségének javításához szükséges feltételek megteremtését.

135. cikk: A tulajdon

[1] Az állam oltalmazza a tulajdont.
[2] A tulajdon lehet közületi vagy magántulajdon.
[3] A közületi tulajdon az államé vagy a területi közigazgatási egységeké.
[4] A bármilyen természetű altalaji kincsek, a közlekedési utak, a légitér, a hasznosítható energetikai potenciállal rendelkező és a közérdekű célokra felhasználható vizek, a tenger homokpartja, a területi tenger, a tenger gazdasági övezetének és a kontinentális talapzatnak a természeti erőforrásai, valamint a törvény által megállapított javak kizárólag a közületi tulajdon tárgyát képezik.
[5] A közületi tulajdonhoz tartozó javak elidegeníthetetlenek. A törvény feltételei között az önállóan gazdálkodó egységek vagy közintézmények adminisztrálásába adhatók vagy koncesszionálhatók, illetve bérbe adhatók.
[6] A törvény feltételei között a magántulajdon sérthetetlen.

136. cikk: A pénzügyi rendszer

[1] Az állam, a területi-közigazgatási egységek és a közintézmények pénzügyi erőforrásainak létrehozását, kezelését, felhasználását és ellenőrzését törvénnyel szabályozzák.
[2] A nemzeti pénznem a lej, ennek osztópénze a bani.

137. cikk: Az országos közköltségvetés

[1] Az országos közköltségvetés felöleli az állami költségvetést, az állami társadalombiztosítási költségvetést és a községek, a városok és a megyék költségvetéseit.

[2] A kormánynak évente ki kell dolgoznia az állami költségvetés és az állami társadalombiztosítási költségvetés tervezetét, amelyeket külön-külön jóváhagyás végett a parlament elé kell terjesztenie.

[3] Ha az állami költségvetésről szóló törvényt és az állami társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvényt nem fogadták el legalább 3 nappal a költségvetési év lejárta előtt, az új költségvetések elfogadásáig továbbra is az előző évi állami költségvetés és állami társadalombiztosítási költségvetés alkalmazandó.

[4] A helyi költségvetéseket a törvény feltételei között kell kidolgozni, jóváhagyni és végrehajtani.

[5] Egyetlen költségvetési kiadás sem hagyható jóvá a finanszírozási forrás megállapítása nélkül.

138. cikk: Adók, illetékek

[1] Az adókat, az illetékeket és az állami költségvetés és az állami társadalombiztosítási költségvetés bármely más jövedelemét csakis a törvény útján állapíthatják meg.
[2] A helyi adókat és illetékeket a helyi vagy megyei tanácsok állapíthatják meg a törvény keretei és feltételei között.

139. cikk: A Számvevőszék

[1] A Számvevőszék ellenőrzést gyakorol az állam és a közületi szektor pénzügyi erőforrásainak létrehozási, kezelési és felhasználási módja fölött. A Számvevőszék jogszolgáltatási feladatkört is gyakorol, a törvény feltételei között.

[2] A Számvevőszék az észlelt hiányosságokat is felölelő évi jelentést terjeszt a parlament elé a lejárt költségvetési év országos közköltségvetésének vagyonkezelési számláiról.

[3] A Számvevőszék a Képviselőház vagy a Szenátus kérésére ellenőrzi a közpénzek kezelési módját és jelentést tesz az észleléseiről.

[4] A Számvevőszék tagjait a parlament nevezi ki és azok a törvénynek megfelelően függetlenek és elmozdíthatatlanok. A Számvevőszék tagjai alá vannak vetve a törvény által a bírák tekintetében előírt összeférhetetlenségeknek.

V. CÍM: Az Alkotmánybíróság

140. cikk: Összetétel

[1] Az Alkotmánybíróság 9 éves, meg nem hosszabbítható vagy meg nem újítható időszakra kinevezett kilenc bírából áll.

[2] Három bírát a Képviselőház, hármat a Szenátus és hármat Románia elnöke nevez ki.

[3] Az Alkotmánybíróság bírái 3 éves időszakra titkos szavazással megválasztják a bíróság elnökét.

[4] Az Alkotmánybíróság bíráinak egyharmadát három évenként felújítják, a bíróság alaptörvényében előírt feltételek között.

141. cikk: A kinevezés feltételei

Az Alkotmánybíróság bíráinak felsőfokú jogi képzettséggel, kiváló szakmai hozzáértéssel és a jogi tevékenységben vagy a felsőfokú jogtudományi oktatásban letöltött legalább 18 évnyi munkaidővel kell rendelkezniük.

142. cikk: Összeférhetetlenségek

Az Alkotmánybíróság bírája tisztség összeférhetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel, a felsőfokú jogtudományi oktatásbeli didaktikai tisztségek kivételével.

143. cikk: A függetlenség és az elmozdíthatatlanság

Az Alkotmánybíróság bírái függetlenek és elmozdíthatatlanok mandátumuk gyakorlásának az időtartama alatt.

144. cikk: Feladatkör

Az Alkotmánybíróság feladatköre a következő:
  a) vélemény nyilvánít a törvények alkotmányosságáról, ezek kihirdetése előtt. Románia elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a kormánynak, a Legfelsőbb Igazságügyi Bíróságnak, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére, valamint hivatalból is az Alkotmány felülvizsgálását célzó kezdeményezések tekintetében;
  b) vélemény nyilvánít a parlamenti szabályzatok alkotmányosságáról a két parlamenti ház valamelyike elnökének, egy parlamenti csoportnak vagy legkevesebb 50 képviselőnek, illetve 25 szenátornak a megkeresésére;
  c) határoz a bírói hatóságok előtt a törvények és a rendeletek alkotmányellenességével kapcsolatban felvetett kifogások tekintetében;
  d) felügyel a Románia elnökének a megválasztásával kapcsolatos eljárás betartására és igazolja a szavazás eredményét;
  e) megállapítja a Románia elnöke tisztség gyakorlásában az interrimátust indokolttá tevő körülmények fennállását, és megállapításait közli a parlamenttel és a Kormánnyal;
  f) tanácsadó jelleggel véleményezi a Románia elnökének a tisztségéből való felfüggesztésére irányuló javaslatot;
  g) felügyel a népszavazás megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos eljárás betartására, és igazolja e szavazás eredményeit;
  h) ellenőrzi a törvényhozási kezdeményezésnek az állampolgárok általi gyakorlásával kapcsolatos feltételek teljesítését;
  i) határoz azon ellenvetések tekintetében, amelyek tárgya valamely politikai párt alkotmányos volta.

145. cikk: Az Alkotmánybíróság döntései

[1] A 144. cikk a) és b) pontjai szerint megállapított alkotmányellenesség eseteiben a törvényt vagy a szabályzatot visszaküldik újbóli megvizsgálásra. Ha a törvényt mindegyik ház tagjainak legalább kétharmados szavazattöbbségével változatlan formában elfogadták, az alkotmányellenességnek a kifogásolása hatálytalan és a kihirdetése kötelezővé válik.
[2] Az Alkotmánybíróság döntései csak a jövő tekintetében kötelezők és hatályosak. A döntéseket közzé kell tenni Románia Hivatalos Közlönyében.

VI. CÍM: Az Alkotmány felülvizsgálása

146. cikk: A felülvizsgálás kezdeményezése

[1] Az Alkotmány felülvizsgálását kezdeményezheti Románia elnöke, a kormány javaslatára, a képviselők vagy a szenátorok összességének legalább egynegyede, valamint legalább 500000 olyan állampolgár aki szavazati joggal rendelkezik.
[2] Az Alkotmány felülvizsgálását kezdeményező állampolgároknak az ország megyéi legalább feléből kell származniuk s e megyék mindegyikében vagy Bukarest municípiumban legalább 20000 aláírást kell gyűjteni e kezdeményezés támogatására.

147. cikk: A felülvizsgálási eljárás

[1] A felülvizsgálási tervezetet vagy javaslatot el kell fogadnia a Képviselőháznak és a Szenátusnak, mindegyik ház összes tagjai legalább kétharmados többségével.
[2] Ha a közvetítési eljárás nem vezet megegyezésre, a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésen hoz döntést, a képviselők és a szenátorok legalább háromnegyedének Többségi szavazatával.
[3] A felülvizsgálás végleges a felülvizsgálási tervezet vagy javaslat elfogadásától számított legfeljebb 30 napon belül megszervezett népszavazással való jóváhagyása után.

148. cikk: A felülvizsgálás korlátai

[1] Nem képezhetik felülvizsgálás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.
[2] Úgyszintén semmiféle felülvizsgálás nem hajtható végre, ha az eredménye az állampolgárok alapvető jogainak és szabadságjogainak vagy ezek garanciáinak a megszüntetése.
[3] Az Alkotmány nem vethető alá felülvizsgálásnak az ostromállapot vagy a sürgősségi állapot időtartama alatt, sem pedig háború idején.

VII. CÍM: Záró és átmeneti intézkedések

149. cikk: Hatálybalépés

A jelen Alkotmány a népszavazással való jóváhagyásának az időpontjában lép hatályba. Ugyanazon időponttal egészében hatálytalan és hatályon kívül helyezett marad az 1965. augusztus 21-i Alkotmány.

150. cikk: A törvények közötti időbeli ütközés

[1] A törvények és az összes többi szabályozó rendelkezések hatályban maradnak, amennyiben nem ellenkeznek a jelen Alkotmánnyal.
[2] A Törvényhozási Tanácsnak, szervezési törvénye hatályba lépésének időpontjától számított 12 hónapos határidőn belül, meg kell vizsgálnia a törvényhozás megegyezését a jelen Alkotmánnyal, és megfelelő javaslatokat kell tennie a parlamentnek vagy, az esetnek megfelelően a kormánynak.

151. cikk: A fennálló intézmények

[1] A köztársaságnak a jelen Alkotmány hatályba lépésekor meglevő intézményei működésben maradnak az új intézmények létrehozásáig.
[2] Az új Legfelsőbb Igazságügyi Bíróságot a törvény feltételei között, Románia elnökének a javaslatára, együttes ülésen a Képviselőház és a Szenátus nevezi ki, a jelen Alkotmány hatályba lépésétől számított 6 hónapos határidőn belül.

152. cikk: A jövőbeli intézmények

[1] Az Alkotmány hatályba lépésének az időpontjától számított 6 hónapos határidőn belül létre kell hozni az Alkotmánybíróságot és a Számvevőszéket.
[2] Az első Alkotmánybíróság bíráit 3, 6, illetve 9 éves időszakra nevezik ki. Románia Elnöke, a Képviselőház és a Szenátus egy-egy bírát jelöl ki mindegyik időszakra.

Románia Alkotmányát az Alkotmányozó Gyűlés 1991. november 21-én fogadta el, majd népszavazással való elfogadása révén 1991. december 8-án lépett hatályba. Az Alkotmány szövege Románia 1991. november 21-i, 233. számú Hivatalos Közlönyében jelent meg.

		Bezárva: 31.12.2004
Nyitólap	Hangulatjelzés Kiáltvány Szabályzat Alapító Okirat Pártdoktrína Történelem Hivatalos Dokumentumok