A Năstase kormány nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, amikor azok megbüntetéséről van szó, akik akarnak valamit tenni is Romániában. A legutóbbi aberáció az a kormányhatározat, amely megszabja, hogy a magánhőközpontok tulajdonosainak fizetniük kell a többi lakó költségeinek egy részét, ugyanis ők is élvezik azt a meleget, amelyet a falak átadnak azoktól a szomszédoktól, akik még a RADET (a Hőenergia Szolgáltatásának Autonóm Kezelése) hálózatába tartoznak.
A döntés ostobasága nyilvánvaló: azok, akiknek hőközpontjaik vannak, legalább annyi, de rendszerint sokkal több meleget adnak szomszédaiknak, mint amennyit kapnak,
Ez azonban "nem áll", mivel a kormány régi kommunista stílusú logikája a lakásaikban hőközpontokkal rendelkező "burzsoáziát" jogok nélküli betolakodókká alakítja a közösség előtt.
A kormány teljesen önkényes döntése ilyenképpen az erőszakos kollektivizálás legdurvább logikájához tér vissza: jogunk van elvenni tőlük, mert van nekik; ha nekik van valamijük, vegyük el tőlük, mivel nekünk csak így lehet valamink. Nyilvánvaló, hogy az "érv" nemcsak erkölcsi szempontból nyomorúságos, hanem gazdasági szemponból is romlott. Még ha találnánk is egy okot arra, hogy kötelezzük azokat az embereket, akik nagyobb kiadásokat engedhetnek meg maguknak, arra, hogy azoknak a költségeit is fizessék, akik nem tudnak, vagy nem óhajtanak fizetni, ez mégiscsak lehetetlennek tűnik; a hőközpontokat felszerelő lakók becsapása azonban soha nem fogja megoldani a RADET hatalmas problémáit.
Tulajdonképpen, a PSD (Szociáldemokrata Párt) egész politikája egy alapvető célnak megfelelően alakul: az irracionális kollektivizmus és a passzivitás támogatásának megfelelően. Azok, akik meg szeretnének valamit valósítani -az aktív emberek- a PSD természetes ellenfelei. Azok, akik változtatni szeretnének valamit, fejlődni akarnak és javítani azon a környezeten, amelyben élnek, mindig hajlani fognak arra, hogy álláspontjukat a többiek függvényében, alkukötés nyomán érvényesítsék, hogy nyújtsanak valamit annak érdekében, amit meg szeretnének szerezni.
Ilyen alapokon születik meg egy racionális, méltányosan kialakított döntéshozói folyamat a társadalomban, amely implicit módon egy szelekciós folyamat is, azokat a személyeket választva ki, akiknek a küldetése az állampolgárok politikai képviselete. Egyszóval, itt a PSD-t közvetlenül fenyegető veszély születik, ugyanis ez a párt nem képvisel pontosan meghatározott érdekeket, és semmit nem nyújt az igényelt szavazatok ellenében. A PSD azoknak az embereknek az automatizmusát kihasználva marad hatalmon, akik egész egyszerűen magával az állammal azonosítják a pártot. Az állampárt az RMDSZ-el kötött szövetség védelmében gyakorolt nacionalizmusa mellett a románok vegetatív reflexeit használja ki, amelyek számára az egyén alárendelődése a közösségi érdekeknek és a közösséget illetően potenciálisan káros külső tényezőkkel szembeállított, abszolút konszenzus alapvető értéknek minősül.
A PSD nemcsak arányainak, és az őt jellemző totalitárius reflexeknek tuljadoníthatóan állampárt, hanem elsősorban azért, mert a Hatalom "jogos" örököse Romániában.
Ez egy kifejezetten egyedülálló hatalom, mivel mindig is az volt, nemcsak a kommunizmus idején. A II. Világháború előtti periódus valójában nem kivétel, ugyanis a demokrácia többnyire csak díszlet volt; a választásokat matematikai pontossággal nyerte meg a király által kinevezett kormány; ezért is történhetett meg olyan könnyen a demokratikus intézmények feloszlatása és II. Károly király diktatúrájának bevezetése. A PSD-t saját elektorátusa magának a Hatalomnak tekinti, amely nyilvánvalóan egy olyan paternalista hatalom, amely semmiféle szerződést nem köt azokkal akiket ural. Az a hatalom, amely körül az emberek reflexből gyűlnek össze, egy örökké fennálló külső veszélyt tartva szem előtt, amellyel szemben nem létezik alternatíva. Pontosan ennek tulajdoníthatóan, az "ellenzéket" sokan még mindig az egységet vagy a stabilitást megbontó tényezőnek tekintik.
Ezért, a kormányhatározat kollektivizmusa, amely a lakóegyesületeket abszolút hatalommal ruházza fel, teljesen logikus. Az egyénnek semmi hatalma és semmi joga nincs. A lakók egyesülete határozza meg, hogy mennyit fizetnek a magánhőközpontok tulajdonosai a többi lakó által fogyasztott melegért, valamint azok, akik saját vízórákat szereltek fel (tehát az óráik fölöslegesekkké válnak); hasonlóképpen, azok a "burzsoák", akik megengedhetik maguknak, hogy embereket fizessenek meg bizonyos szolgáltatásokért (tiszítás, javítások, stb.), kötelesek többletköltséget fizetni, ha ezek több mint 15 napon keresztül jönnek egy hónapban. Ha maguk a tulajdonosok végeznék az adott munkálatokat, ugyanazt a vízmennyiséget fogyasztva el, nyilvánvalóan nem fizetnének semmi többletet.
Ha már van pénzük arra, hogy embereket fizessenek meg, miért szalasztaná el a PSD azt a lehetőséget, hogy mégegyszer benyúljon a büdös "burzsoák" zsebébe? Érdekes az a mód is, ahogyan a szolgáltatók listáját összeállítják, akiknek alkalmazói kötelesek hiába fizetni: ők azok a személyek, akik " vizuálisan megállapított vagy más személyek által jelzett házimunkákat szolgáltatnak". A PSD számára, a jóhiszeműség és a civilizált tárgyalási módszerek semmit nem jelentenek.
A PSD automatikusan a "burzsoák" bűnösségének előfeltevéséből indul ki, akik ellen intézményesíti besúgást és a kémkedést, a lépcsőház öregasszonyainak végtelen mgelégedésére, akik a kormánytól hivatalos megbízást fognak ezáltal kapni.
A kormány határozata általában véve az 50-es évek ítéleteihez hasonlít, amelyeket a "nép ellenségei ellen hoztak". Egyáltalán nem számít,hogy kinek milyen jogai vannak; a fontos az, hogy fejbevágják azokat a személyeket, akik kiemelkednek a sorból, hogy elvegyenek azoktól, akiknek van valamijük. A határozat nem tesz egyebet, mint hogy különböző eshetőségeket szab meg, amelyekben azok, akiknek "van", a többiek költségeiért fizetnek.
Még egy példa: a közös televízióantennákkal kapcsolatos költségeket valamennyi lakó vállalja, a lakásban található konnekorok számával arányosan; nincs jelentősége annak, hogy ők használják-e vagy sem az illető antennákat. Ha van pénzük a kábeltévét fizetni, miért ne fizetnének a többiek antennájáért is, akkor is, ha egyáltalán nem használják azt? Ez így logikus, a kormánypárt piszkos logikája szerint.
A PSD nem kevesebb, mint a konszenzus párjaként határozza meg magát, noha vadul kiszorítja azokat, akik egy személyes életutat szeretnének kiépíteni, és szeretnének jobban élni, egy civilizáltabb társadalom keretében. Ami a PSD-t és azokat a románokat illeti, akiket képvisel, ezek az emberek ki vannak zárva a "nemzet" szerves közösségéből. Nincsenek jogaik, és úgy kihasználják őket, mint a Csatorna kényszermunkásait, tekintve, hogy kötelesek hiába dolgozni, másokért. De mindez nem számít, mivel ezek az emberek önmagukat zárták ki a "jóravaló emberek" egységes testületéből azáltal, hogy volt bátorságuk az önmeghatározásra, és arra, hogy egyéni törekvéseik és ötleteik legyenek.
A PSD azok pártja, akik nem tudják elviselni az érdekkonfliktus formáját öltő konfliktust, amely kezdeményezést igényel és amelynek kockázatai vannak (olyan kockázatai, amelyek kisebbek, mint ahogy általában gondolják). Azoknak a pártja, akik mindennél jobban szeretnék, ha nem zavarnák meg őket a halál és a túlélés kombinációjában, amely az életet helyettesíti náluk. Ezért, mindaddig, amíg bizosítják "nyugalmukat" , bármilyen gazemberség elkövetését elfogadják azok ellen, akik nem olyanok, mint ők, mivel sem a halál, sem a túlélés nem ismer szabályokat; ezzel ellentétben, a gazdasági érdekellentétek, a tárgyalás, a kezdeményezés és a verseny nem létezhetnek szabályok nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy miért nem csökken a PSD támogatottsága a felmérésekben, bármennyit és bármennyire nyíltszínileg is lopnának a Nastase kabinet miniszterei: mindez a PSD választóközönségét nem érdekli.
Természetesen, az ösztönös kollektivizmus sokkal tragikusabb döntésekhez vezethet, mint a "burzsoák" kirablása a többiek költségeinek kifizetéséért; a kommunizmus és a légionárizmus gyilkos politikái kifejezetten ezekre a pontokra alapoztak: a totális "nyugalom" ellenében kapott, teljes alávetettségre azoktól az emberektől, akik nem akartak mást, mint a közösségben való teljes feloldódást. Édes illúzió például azt hinnünk, hogy a kommunizmust a "szovjet tankok hozták be".
Tulajdonképpen a kommunizmust román állampolgárok építették ki, a felelősség pedig az általa okozott katasztrófáért, az összes bűntettekért és az anyagi nyomorúságért azok kőzött oszlik meg, akik aktívan szolgálták, és akik passzívan elfogadták, akkor is, ha ezt az utóbbi változatot mindig kedvezőbb elfelejteni.
Így tehát nincs értelme illúziókat táplálni: a légionárusok vagy a kommunisták bűntettei és a PSD visszaélései közötti különbség csak a nemzetközi kontextusban van. Véletlenül jelen pillanatban Európa nem vesz részt egy háborúban sem, nem osztja meg Vasfüggöny, ilyenképpen a demokratikus Nyugat nyomásának reális hatása van Romániában. Ha figyelembe vesszük ezt a körülményt, arra a következtetésre jutunk, hogy a PSD "uralmát" mindig az EU által húzott határokat felderítve és gyakorta ezeket megszegve gyakorolja, ami éppen olyan felelőtlen politikának minősül, mint amilyeneket az ország történelmének legsötétebb rezsimei gyakoroltak.
Akárcsak a kommunisták vagy a légionárusok, a PSD a legdurvább megvetést tanúsítja az egyénnel és jogaival szemben, és kész addig menni visszaéléseivel ameddig csak lehetséges; ha a mai nemzetközi kontextusban a külső megjelenés nagyon fontos egy rezsim számára, és az emberiség ellen elkövetett büntényeket már nem nézik úgy el, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt, a PSD is "visszafogja magát" attól, hogy megtagadja a románoknak az élethez való jogát, de visszautasítja a többi jogok tiszteletben tartását: a szólásszabadsághoz, a társulás szabadságához és főként a tulajdonhoz való jogot. Ameddig a PSD lesz kormányon Romániában egy kartondemokrácia körülményei között, senki nem fogja tudni élvezni javait és munkája eredményeit.
Ezért, mindenekfölött, a PSD kormányzat összes hatalommal visszaélő kezdeményezései egy sokkal erősebb választ kell kapjanak a román társadalom azon szegmenséből, amely szeretne egy olyan társadalomban élni és fejlődni, amelyet törvények és nem aberáns szabályozások által egy éjszaka alatt bevezetett személyes szeszélyek kormányoznak. Ez az ellenállás most is létezik, és ez a második tényező a nemzetközi nyomás mellett, amely a PSD visszaéléseit korlátozza. Az ellenállás erejének azonban növekednie kell, a demokratikus ellenzék, a civil társadalom és azoknak az embereknek a jobb összehangolása révén, akik már nem akarnak egy hatalommal visszaélő kormányzás kísérleti állatai lenni.
A román társadalom ezen szegmense tevékenységének koherens célja kell legyen, hogy olyan stabil intézményeket hozzanak létre, amelyek képesek legyenek felszabadítani a romániai politikai aktust az önkénytől amely jelenleg meghatározza; ezeknek az intézményeknek ellen kell állniuk a kormánypártváltásnak és ilyenképpen a demokrácia stabilitásának és folytonosságának garanciái kell legyenek. Alapvetőek természetesen azok az intézmények, amelyek a törvény tiszteletben tartását kell biztosítsák és amelyek nem véletlenül a PSD visszaéléseinek fő célpontjai: a Legfelsőbb Bíróság alárendelése, a Főügyész groteszk feladatköre, amelyek által a PSD megszünteti az igazságszolgáltatás függetlenségét stb., stb.
A helyzet elég egyszerű: koordonálni kell azok cselekvéseit, akik már nem akarják, hogy naponta meglopják és lenézzék őket. Oda jutottunk, hogy a legváltozatosabb módokon lopnak meg minket: a fennt már említett intézkedések, az aberáns rádió- és televízióilletékek (amely, a kormányfő kábító magyarázatának megfelelően, nem egy bizonyos szolgáltatásért fizetendő illeték, hanem az illető szolgáltatás felhasználásának elméleti lehetőségéért!), a politikai vevőkörnek nyújtott, adó- és illetékfelmentések, a miniszterek súlyos ügyletei, a PSD közpénzekből folytatott választási kampánya által, stb.,stb. Ahogyan az állami gazdaság eltakarja a magángazdaságot, a kormány által patronált állami "rablás" is messze meghaladja a "magánrablásokat". Ilyenképpen, egy adott pillanatban a társadalomnak azon szegmensének, amely a szabályokat helyezi előtérbe a visszaélésekkel szemben, és a jólétet a nyomorúságos túléléssel szemben, egész egyszerűen azt kell mondania, hogy "Nem". Egy elég erős és koherens "Nemet" kell mondania, hogy a PSD-hez hasonló pártoknak soha többé ne legyen lehetőségük arra, hogy embereken kísérletezzenek.
Ötleteid, megjegyzéseid, kívánságaid vannak ezzel az oldallal kapcsolatban?
Küldd el őket a
webmaster@urr.ro címre.
Nyitólap 
Kampány
Itt az én honlapom! 
A kedvenc oldalam! 
Az utca gyerekeivel [11.23]