A Năstase kormány egy mammutkormány, amely a végletekig viszi a romániai ágas-bogas bürokrácia hagyományát, amely nem egészen a hatékonyság mintaképe. A minisztériumok száma nem csak azért olyan nagy, mert a PSD-ben (Szociáldemokrata Párt) sok pretendens van a miniszteri tárcákra, és sok olyan "adófizető", akiknek feltétlenül helyet kell biztosítani, hanem azért is, mert a PSD vezetők úgy gondolják, hogy ily módon teremthető meg a hatalom birtoklásának látszata. A PSD azt a benyomást szeretné kelteni, hogy Románia gyors ritmusban fejlődik, mivel létezik a Fejlődés Minisztériuma, avagy, hogy az állam támogatja a kis- és középvállalatokat, mivel létezik egy illetékes miniszter.
Azonban, már fájdalmasan nyilvánvaló, hogy a valóságban a dolgok másként állnak. A többi kandidátus államnak sokkal jobb helyzete van mindazokon a területeken, amelyek esetében a Năstase kormánynak egy-egy speciális minisztériuma vam kialakítva. Egyik jelölt államnak sincsenek olyan nevetséges minisztériumai, mint nálunk a Turizmus, az IMM, a Fejlődés és Előrejelzés vagy Közinformációk, és mégis, turizmusuk sokkal élénkebb, mint a miénk, az IMM számára sokkal jobb feltételeket biztosítanak, és a közintézményeik áttekinthetőbbek.
Nyilvánvaló, hogy ezekre a minisztériumokra nincs szükség az említett területek újrafellendítése érdekében. Tulajdonképpen, még az sem sikerül nekik, hogy az illető területeket legalább elfogadható szinten kezeljék; ez nem az elsődleges funkciójuk. A Năstase kormány barokk stílusú minisztériumainak és osztályainak a feladata az imázskeltés. Nem csak a Közinformációk Minisztériuma foglakozik a propagandával, hanem a Turizmus Minisztériuma is, amelynek például fő feladata olyan programok szervezése, amelyek olyan benyomást keltenek, hogy a turizmus rendkívüli mértékben fejlődik a PSD kormányzat alatt; az nem lényeges, hogy ezek a programok megvalósulnak aztán vagy sem, életképesek-e vagy sem. A turizmus "megvalósításait", főként a magánosításokat masszívan mediatizálják, reklám vagy másvalami formájában, nehéz pénzek árán. Természetesen, ez a mi pénzünk: azért fizetjük az adókat, hogy cserébe a PSD propagandáját kaphassuk.
Ezért, nagyon szívesen fogadjuk a romániai Akadémiai Társaság (SAR) javaslatát, éspedig azt, hogy a kormányt drasztikus mértékben le kell csökkenteni, akár a felére apasztani a tárcák számát (26-ról 13-ra - a jelölt államok sorában az átlag a 16 tárca!). Ez a javaslat nagyon kedvező pillanatban jött, ugyanis a PSD maga is bejelentette azt a szándékát, hogy hajlansdó csökkenteni valamennyivel a tárcák számát. Kérdéses azonban,hogy elfogadna-e egy ilyen méretű redukciót, amint kérdéses az is, hogy valóban végre is akarta hajtani szándékát. A PSD egyik leghatékonyabb taktikája az, hogy hosszadalmasan foglakozik egy változtatás bejelentésével amely nagyfokú társadalmi támogatást élvez; miután sikerült eredményeket elérnie az imázskeltés terén, a bejelentett változtatást egyszerűen elfelejtik, vagy nem valósítják meg, olyan okok miatt, amelyeket a kormánypárt rajta kívülállóknak minősít majd.
A PSD-nek nehéz lesz ellenállni ennek a javaslatnak, amelyet a társadalom és az ellenzék is támogatni fog; az ellenzék felzárkózása fontos, ugyanis egy olyan nagymérvű változtatásnak, amely a közigazgatás struktúráját érinti, széleskörű politikai konszenzus tárgyát kell képeznie. Ha véletlenül, abszurd módon a PSD egy olyan reformot hajtana végre, mint amilyet a SAR ajánlott, és ha az aktuális ellenzék hatalomrajutása esetén visszaállítaná a végrehajtás régi struktúráját, akkor minden hiábavaló volt (máskülönben, a tárcák számának abszolút rekordját az átmeneti korszakban Victor Ciorbea tartja, 28 miniszterrel).
A kontinuitás hiányának negatív hatása van a romániai reformprogramokra és az intézményekre is. A hatalomváltás maga után vonja az "ellenséges" tisztviselők lecserélését a párt tisztviselőgarnitúrájára; korunk elvárásaihoz képest, ez a jelenség ugyanolyan szabálytalan, mint Eminescu idejében, amikor könyvtárosokat és tanárokat is menesztettek. De nemcsak a tisztviselőket menesztették. A 2000-es választások után a kormány struktúráját radikálisan módosították, a minisztériumokat átkeresztelték, aminek katasztrofális hatása van a közigazgatási aktus összefüggőségére. Valami mentséget találni kellett a tisztviselők elbocsátására, akik frissen megszerzett státusuk védelmét élvezték, azonban ebben a motiváció csak részlegesen lelhető fel. Tulajdonképpen, a minisztériumok átkeresztelése által (3%-uk maradt meg a régi nevén) az állam birtokbavételét kísérlik meg. Ez nyilvánvaló szimtómája annak, hogy nem fogadtatik el az az elv, miszerint a végrehajtó hatalom birtokosa egyszer egyik, másszor másik párt, a választók igényeinek megfelelően és, hogy ennek a hatalomnak a megszerzése feladatvállalást jelent, egy olyan célt, amely már nem politikai jellegű, nem pedig egy privilégiumot.
Nemcsak a minisztériumok száma jelent azonban problémát. A minisztériumoknak olyan komplex struktúráik vannak, hogy az már meghaladja az abszurdot és nehéz bármilyen korrelációt teremteni köztük és ellátandó feladataik között. Léteznek oszályok, amelyeknek az igazgató mellett egyetlen alkalmazottjuk van, akinek a funkciója annak a biztosítása, hogy az illető igazgató minél inkább igazgatónak érezhesse magát. Léteznek aberáns osztályok, mint pédául a Kultúrminisztérium mellletti Kultuszminisztérium. Ez utóbbi nemcsak, hogy nem igazolt, de létének nyugtalanítania kellene minket: mit tehet ez a minisztérium a különbözô vallási csoportok érdekében? Ez az a terület, amellyel kapcsolatban egy demokratikus kormányzatnak egyet kell tennie: semmit. Ha kivételes módon mégis szükségessé válik valamilyen szabályozás bevezetése, ezt a problémát a kormány egészére lehetne bízni, nem lévén szükség egy speciális osztályra; hasonlóképpen lehetne eljárni más kisebb funkciók esetében is, amelyek számára a PSD minisztériumokat hozott létre.
Ha valaki figyelmesebben megnézné a minisztériumok struktúráját és azt, hogy mit tesznek ezek valójában, megdöbbenne. Az Igazságügyminisztériumban létezik például egy szolgáltatás, amelynek élén a Titkosszolgálat (Szekuritáté) egy volt vezetője áll, és amely elméletileg a korrupció ellen küzd, gyakorlatilag védelmezi azt.
A központi közigazgatás hiányosságai egyáltalán nem részletkérdések és nem is ártatlan hibák. Ezek a hiányosságok olyan intézkedések eredményei, amelyeket valamennyi szabály megszegésének és mások tiltakozásának tudatában hoztak. A román politikusok makacsul visszautasítják a szakértők meghallgatását közpolitikai kérdésekben; részben tudatlanságból és buta büszkeségbôl, részben kényelmességbôl, vagy egyszerűen csak azért, mert a szakértők javaslatai ellenkeznek érdekeikkkel. Az egészségügy vagy a tanügy olyan komplex területek, hogy a kezelésükért felelős politikusoknak feltétlenül fel kellene használniuk a közpolitikai szakértők hozzáértését, különösen a mostani különleges helyzetben, amely széleskörű reformintézkedéseket szükségeltet.
Ilyenképpen, a központi közigazgatás alacsony minősége nem emberi hibáknak tulajdonítható, amelyek bármilyen tevékenység velejárói, hanem a rosszindulatnak és a programszerű elhanyagolásnak. A Román Akadémiai Társaság, amely most a kormány struktúrájának leegyszerűsítését javasolja, hosszú időn keresztül figyelmeztette a kormányt az egészségügyet fenyegetô veszélyre is, megmagyarázta ennek okait és cselekvési módokat javasolt. A Năstase kormány nem vette figyelembe ezeket a javaslatokat, sőt, ezek ellenében cselekedett, folytatva az egészségügy számára összegyűjtött pénzek eltérítésének gyakorlatát és megerősítve ellenőrzését az Országos Egészségügyi Biztosítóintézet fölött. Az eredmény rövid időn belül jelentkezett: az egészségügy egy olyan súlyos válságba jutott, amelyet legfeljebb álcázni lehet, de a megoldás csak egy, a rendszer egészét átfogó reform lehet, amely meghatározott elvekből és célokból indul ki. Egy ilyen jellegű reform esetében nagyon hasznos lenne a szakértők segítsége (annál inkább, hogy bizonyos esetekben hozzáértésüket ingyen kínálják fel), de ennek elfogadásához egy másfajta politikai kultúrára volna szükség mint amilyen az aktuális kormányzaté.
Ötleteid, megjegyzéseid, kívánságaid vannak ezzel az oldallal kapcsolatban?
Küldd el őket a
webmaster@urr.ro címre.
Nyitólap 
Kampány
Itt az én honlapom! 
A kedvenc oldalam! 
Az utca gyerekeivel [11.23]