Az Alkotmány javasolt új formája, mindenképpen jobb a régi Alkotmánynál, amint azt gyakran hangoztatják. De vajon valóban erre az Alkotmányra van szükségünk? Elég konzisztensek-e a pozitív módosítások ahhoz a ritmushoz amelyben Romániának fejlődnie kellene?
Léteznek olyan új, vagy átfogalmazott előírások, amelyek kétségtelenül előrelépésnek minősülnek. Pozitív változtatás a parlamenti sérthetetlenség korlátozása, amely mostanáig annyi mocskos dolgot takart, az állampolgárok bizonyos jogainak pontosabb meghatározása, egy törvénytervezet kezdeményezéséhez szükséges állampolgár számának csökkentése, a tulajdon garantálása.
Bizonyos szükséges módosításokat azonban a jelenlegi politikai osztálynak nem sikerült bevezetnie az Alkotmány módosított formájába. A sürgősségi rendeletek rendszere még nem elégségesen szabályozott, ami azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalmak továbbra is nevetségessé fogják tenni a Parlamentet, amely az egyetlen valóban reprezentatív intézmény. Az ügyészek még mindig hierarchikus módon alárendelődnek az igazságügy miniszterének, ami nyilvánvalóan a hatalmi ágak szétválasztása elvének megszegése. Végül, nem fogadták el azon személyek mandátumának visszavonására vonatkozó javaslatot, akik kiléptek abból a pártból, amelynek listáin megválasztották őket, amely egy nélkülözhetetlen előírás volna a gyakori politikai vándorlások megakadályozására, és amelyet nem feltétlenül szankcióként, hanem egy olyan intézkedésként kellene felfogni, amelynek a célja a pártrendszer konszolidálása.
Az új Alkotmány pozitívumainak és meg nem valósításainak, vagy a megmaradt negatív előírásoknak a mérlegéről a végtelenségig lehetne beszélni. Ez az Alkotmány a szó szoros értelmében "jobb", mint a régi, de ha a többi tagjelölt állam fejlettségi szintjét figyelembe véve ítéljük meg a dolgokat, szembesítve az ő szintjüket azzal a hatalmas feladattal, amelyet Romániának teljesítenie kell, ha egy előrelátható időkeretbe akar integrálódni, akkor már úgy tűnik, hogy ez az új Alkotmány már egy kifáradt alaptörvény. Az Alkotmány bármilyen módosításának a társadalom jövőképéből kellene kiindulnia. A nekünk javasolt új Alkotmány azonban mindössze a demokráciának néhány klasszikus alapelvét tartalmazza, amelyeket már 1991-ben bele kellett volna foglalni, mint a hatalmi ágak elválasztásának alapelvét vagy a tulajdon garantálását. Az a tény, hogy most már ezek az elvek megtalálhatók az Alkotmányban, még nem minősül sikernek, mindössze az a tény minősül kudarcnak, hogy annakidején nem fogadták el őket.
A javasolt módosított forma legdrasztikusabb kudarca azonban az, hogy a kormánypárt zárt körében fogadták el, az ellenzék támogatásának megszerzése érdekében tett engedmények révén. Most a kormánypárt erőteljes propagandát folytat az Alkotmány módosításának érdekében, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ez az ő tervezete, amelynek sikere vagy kudarca egyben a párt sikere avagy kudarca is. Mi több, ez egy hatalmi és megfélemlítési, nem pedig egy meggyőzési kampány.
A meggyőzési kampánynak csak akkor lett volna értelme, ha az új Alkotmány valóban az egész társadalom tervezete lett volna. Azonban a módosítási javaslatok kidolgozásának meglehetősen hosszú ideje alatt a népszerűsítésük minimális volt, a civil társadalom beavatkozását pedig megvetéssel kezelték. Ilyenképpen az új Alkotmány mesterséges marad, és hiányában annak az autoritásnak, amellyel egy olyan alaptörvény rendelkezett volna, amelyhez a társadalom valójában hozzájárult. Ez egy olyan törvényszöveg marad, annak ellenére, hogy alaptörvény, amelyet felülről lefele fogadtattak el, a román autoritarizmus régi jó hagyománya szerint, és nem a "demokratikus hagyományok" szellemében, amelyet az egyik új cikkely demagógikus módon kijelent. Sok más romániai törvényhez hasonlóan, az alaptörvény is egy diskurzív függöny lesz a törvény figyelmen kívül hagyásának leplezésére.
Távol állva attól, hogy a jövő felé irányuljon, az új Alkotmány szentesíti a román társadalom hagyományos kollektivizmusát, amely nemcsak az európai integráció útjában akadály, hanem egy valós demokrácia és piacgazdaság kiépítésének útjában is. Ez a kollektivizmus a politikai rendszert a pluralizmus paródiájává változtatja, egyetlen domináns párttal, amely bármit megtehet, mivel semminemű ellenőrzésnek nincs alávetve. Sajnálatos módon, az arra való hajlandóság, hogy automatikusan a legjobban helyezettet kell megszavazni, (és amely egy vidéki öregasszony hírhedté vált replikáját eredményezte, aki azt válaszolta az újságírónak, hogy ő Iliescura szavaz az elnöki választáson, mivel ő van hatalmon, de megszavazná Constantinescut is, ha történetesen ő lenne hatalmon) a "demokratikus" ellenzék koalícióra lépését is eredményezi.
Ez sajátosan a különleges helyzetek stratégiája, amelyben a "Jó" összes erői kénytelenek összefogni a "Rossz" legyőzése érdekében, és amelynek célja, hogy begyűjtse azoknak a szavazatait, akik nem választanak "korrekt" módon, de azért a fent említett öregasszony logikájának megfelelően. Mindez gyakorlatilag egy két nagy párt által uralt pártrendszer kialakulásához vezet (mivel a Nagy Románia Pártot-PRM senki nem fogadhatja el kormányzási partnerként), és amely egyáltalán nem felel meg a Romániában alkalmazott, arányos választási rendszernek.
A jövő valódi Alkotmánya pontosan ennek a kollektivizmusnak a túllépését feltételezte volna. "A nép egysége és az állampolgárok egyenlősége" címen szereplő, 4. cikkely értelmében az "Állam alapja a román nép egysége és állampolgárainak szolidaritása", azaz, az állam az állampolgári egyenlőségre kell alapuljon, amely a címben valóban szerepel, de a cikkely tartalmában nem (ez abnormális, mivel valamennyi cikkely esetében a címben szereplő gondolatot a cikkely szövege részletesen kibontja). A szolidaritás egy olyan érték, amelyet (más értékekkel együtt!) fel kell vállalni, ki kell jelenteni, de nem ilyen kontextusban, ugyanis nem a szolidaritás az állam alapja. Az állam alapja az állampolgárok törvény előtti egyenlősége, amely az államot egy, az állampolgárok érdekeit szolgáló eszközzé változtatja, nem pedig az állampolgárokat alakítja ez önmagában vett cél eszközéve, aminek az állam minősül a mi Alkotmányunkban.
Az egyenlőség alapelve hiányzik onnan, ahol meg kell jelennie, viszont valóban feltűnik máshol. Sajnos, a nekünk javasolt Alkotmánynak még távolról sem sikerül felemelkednie az európai társadalmak jelenlegi elvárásaihoz a nem-diszkriminációt illetően. Ha az alapelvet általános szinten ki is jelentik, az Alkotmány valamennyi olyan előírása, amely az állampolgárok egyenlőségének problémáját felvető helyzetre vonatkozik, mindössze a nők diszkriminációját utasítja vissza. Ilyenképpen, az egyik új javaslat értelmében "A román állam garantálja a nők és a férfiak esélyegyenlőségét, ezeknek a funkcióknak és tisztségeknek elfoglalását illetően.", de a többség és az etnikai vagy szexuális kisebbségek egyenlőségét nem. Márpedig jelenleg súlyos probléma az etnikai kisebbségeknek a különböző, különösen a katonai és közigazgatási intézményekbe való bejutása.
Az új Alkotmány demokratikus korlátjai ilyenképpen meglehetősen szűkeknek bizonyulnak. A nők és a férfiak egyenlőségét a fizetések tekintetében is statuálják, ami természetesen egy nagyon jó dolog. Az új Alkotmány nem mond semmit azonban az kisebbségek egyenlő munkájáért járó egyenlő fizetésekről, amely a roma kisebbség fájdalmas problémája. A kisebbségek jogainak explicit módon való meghatározásának "kifelejtését" az Alkotmányból pótolják az etnikai kisebbségek parlamenti képviselete korrupt mechanizmusának fenntartásával; ez a mechanizmus bizonyos, könnyen eltéríthető közpénzek megszerzésére redukálódik, a kormánypárt feltétel nélküli támogatásának ellenében.
Ahhoz, hogy teljes legyen a kép az Alkotmánynak illetve szerzőinek demagógikus étvágyáról, elég megemlíteni néhány olyan előírását, amelyek nagyon nagy távolságról köröznek a román valóság körül. Ilyenképpen, minden személynek kötelessége nemcsak védeni, hanem fel is javítani környezetét. Nehéz elképzelni, hogy miként lehet ezt törvényileg szabályozni, hogy az Alkotmány előírása be legyen tartva: minden állampolgárnak kötelessége kell legyen az erdőültetés vagy a madárállomány szaporítása? Nem volt vajon elég a polgároknak arra vonatkozó kötelezettsége, hogy védjék környezetüket, az intézményekre bízva a a feljavítás problémáját? Ez vajon nem a demagógia tipikus félrebeszéléseinek példája, egy paradox túlbuzgóság, amely pontosan annak tulajdonítható, hogy Romániában mindenkinek szabadságában áll tönkretenni a környezetet, nem létezvén olyan törvényi előírás, vagy intézmény, amely megfelelően tudná védelmezni azt? .
Az új Alkotmány egy másik előírása szerint "Az állami oktatás a törvény értelmében ingyenes." Mindenki tudja, hogy az állami egyetemek különféle méltatlan fogásokhoz folyamodnak, hogy ezt a rendkívül jól hangzó előírást megkerüljék, amelyek végeredményben több diszkriminációhoz és kényelmetlenséghez vezetnek, mint maguk az adók: mi több, és lényegesebb, ezek a dolgok konzerválják legtöbb állami egyetem eredménytelenségét, amelyek mentesek bármilyen jellegű ellenőrzéstől és ezért sokszor tele van az újságok főoldala velük.
Az Alkotmány megszavazásáért folytatott kampány szlogenje mindent elmond a folyamat tartalomhiányáról: "Igen Európáért!". Ez a szlogen egy implicit zsarolást fed, éspedig azt sugallja, hogy mindazok, akik nem értenek egyet az Alkotmány módosításával, ellenzik az európai integrációt. Románia azonban nemcsak Alkotmánya révén fog Európába integrálódni, amely amúgy még módosított formájában sem elég európai. Sem az Alkotmánynak sem az államnak nem kellene önmagában vett célnak minősülnie. Mi, állampolgárok kellene önmagukban vett célok legyünk, akik szabadon, érdekegyeztetések által szervezkedünk, az Alkotmány által szentesített módon.
Sajnos, Romániában ez fordítva van. Tekintve, hogy a gazdaság, a politikai rendszer és a közigazgatás jelenlegi állapotában nem léphet be Európába, integrálódunk az Alkotmánnyal, annak reményében, hogy ez maga után fog húzni minket is, ha akarjuk, ha nem.
Mindaddig, amíg az Alkotmány módosítása csak egy demagógikus lépés, meg nem szavazása is egy járulékos opció marad. Való igaz, hogy léteznek fontos új előírások, amelyek pozitív eredményekkel járhatnak. Azonban, az a mód, ahogyan a módosítást véghezvitték, a román politika működésének egy sajnálatos módja, különösen, ami a politikumnak a társadalommal való kapcsolatát illeti. Ha ez a hátrány elhalványul az Alkotmány előrelépést bizonyító előírásai mellett, akkor érdemes azt megszavazni. Léteznek azonban ellenérvek: a módosítást reklámozó vad kampány sértő minden olyan állampolgár számára, akinek számít állampolgári méltósága. Elfogadhatatlan az, hogy az állam valamennyi intézménye, a Közlekedési Rendőrség szintjéig, ezt a rábeszélő és megfélemlítő kampányt folytassa, amelyben a meggyőzésnek már semmi szerepe nincs, és ahol a tartalom már nem számít.
Nincs idő, szól a hivatalos kifogás, sem informálásra, sem licitációk szervezésére a szavazói űrlapok kinyomtatását illetően. A kormánypárt parlamenterei által indított kampány végül sikerrel végződik, a kormánypárt "lobogója" alatt, a szavazói űrlapokat pedig politikai klienseik nyomtatják ki, ugyanazon "lobogó" alatt.
100 éve Maiorescu visszautasította az Alkotmány módosítását azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a régi Alkotmányt még nem alkalmazták. Ugyanilyen jellegű választással szembesülünk mi is: megszavazzuk a régi szöveg helyettesítését, - amelyet az elmúlt 12 évben az összes elképzelhető módon megszegtek - egy új szöveggel, abban az alázatos reményben, hogy azt legalább akkor be fogják tartani, ha egyezik a politikai osztály óhajaival és a hatalmon levők személyes érdekeivel, avagy, várjuk meg, amíg a törvényeink, az alaptörvényt is beleértve, tiszteletben lesznek tartva és lesz egy minimális autoritásuk, hogy aztán véghez lehessen vinni egy módosítást, amely valóban egy magasabb szintre emel majd minket. Egyszóval, ennek a választásnak a tétje sokkal fontosabb az Alkotmánynál, ez egy arra vonatkozó döntés, hogy milyen társadalomban akarunk élni és hogyan képzeljük el törvényeinek és intézményeinek működését.
Ötleteid, megjegyzéseid, kívánságaid vannak ezzel az oldallal kapcsolatban?
Küldd el őket a
webmaster@urr.ro címre.
Nyitólap 
Kampány
Itt az én honlapom! 
A kedvenc oldalam! 
Az utca gyerekeivel [11.23]