Valamennyi európai eszme és alapelv közül, úgy tűnik, hogy Románia a legjobban az "ártatlanság előfeltétele" fejezetnél áll. Az összes többi fejezetnél nagyon rosszul állunk, a piacgazdaságtól kezdve az emberi jogokig, de helyzetünk kitűnő a feltételezett ártatlanság esetében. Ez nyilvánvalóvá válik minden esetben, amikor a kormányzat abba a helyzetbe kerül, hogy ki kell jelentenie az újságíróknak, hogy senkinek nem áll jogában az X vagy Y korrupciós esetét kommentálni (ahol az X vagy Y az ő egészükhöz tartozik, mivel más eseteket már ők is nagy buzgósággal taglalnak), amíg az illetőket az igazságszolgáltatás végérvényesen el nem ítélte.
A tömegsajtó és a civil társadalom megfélemlítése ezzel az érvvel egy súlyosan antidemokratikus és a legkevésbé sem európai gyakorlat.
Amint az Európai Únió követelményei ideális alibivá váltak a hatalom bármilyen jellegű intézkedései számára, bármennyire abszurdak vagy nem-európaiak volnának is azok, az " ártatlanság előfeltétele" a korrupciónak egyfajta balzsamává vált. A hatalom korruptjait az igazságszolgáltatás segítségével mossa tisztára, amelyre állandóan nyomást gyakorol, és a feltételezett ártatlansággal parfümözi be őket.
Nyilvánvalóan, támogatjuk ezt az alapelvet, mint a civilizált társadalmak egyik alapértékét. Azonban ennek nem kell megakadályoznia minket abban, hogy lássuk azt a kontextust, amelyben a igazságosság érvényesül (vagy sem). A legutóbbi nagymérvű korrupciós skandallum, azokkal a rendőrőkkel kapcsolatban, akik üzemanyagtolvaj bandákat védelmeztek, ideális anyagot nyújt ahhoz, hogy láthassuk, hogy mennyire önkényes az igazságosság érvényesülésének folyamata és mennyire telített az a kontextus, amelyben neki fejlődnie kell.
Feltételezzük az alapelv szellemében, hogy a több tíz rendőr ártatlan. Fogadjuk el azt, hogy a számos bizonyíték és azon tény ellenére, hogy többen közülük bevallották bűnösségüket, ártatlanok maradnak a végleges ítéletig. Figyelembe kell azonban vennünk az alábbi szempontokat: A rendőrök második, 14 tagú csoportját szabadon engedték a Korrupcióelleni Törvénycsomag egyik előírásának megszegése miatt, amely meghatározza azt, hogy a korrupciós ügyek tárgyalásain kéttagú bíróság ítélkezzen.
A vélemények megoszlanak: ez a katonai bíráknak egy baklövése volt-e, egy "baklövés" vagy egy korrekt eljárási mód?
Ezt követően a rendőröket újra letartóztatták. Minden lehetséges, ugyanis a Korrupcióelleni Törvénycsomag előírásai nem igazán illenek össze az új Büntetőjogi Törvénykönyv előírásaival, amely szerint a letartóztatást egyetlen bíró rendeli el. Az a tény, hogy a bíráknak jogukban áll bármit eldönteni, tökéletesen összekapcsolódik azzal a ténnyel, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) által elfogadtatott törvénykezésnek semmi koherenciája nincs.
A Főügyész ugyanakkor felhasználta az alkalmat, hogy egy "jó" fellebezéssel ellensúlyozza a fellebezések százait, amelyekkel mintegy megfojtotta az igazságszolgáltatást.
A Korrupcióelleni Törvénycsomag és az új Büntetőjogi Törvénykönyv összhangba hozása egy ilyen fontos tekintetben nem kellett volna nehézséget jelentsen azon tapasztalt ügyvédek számára, akikkel a Szociáldemokrata Párt (PSD) a Parlamentben rendelkezik. Azonban, mindaddig, amíg ők az ügyvédi hivatást gyakorolják, ki akadályozhatja meg őket abban, hogy inkább a saját praktikájuk érdekében döntsenek, mint azok érdekében, akik megszavazták őket? A kormánypárt ugyanis visszautasította, hogy a hírhedt Csomagba belefoglalják az ügyvédi hivatás gyakorlása és bármilyen köztisztség viselése közötti összeférhetetlenséget, ezáltal tolerálva egy nyilvánvaló érdekkonfliktus ismétlődését.
Lehetséges az is, hogy az illető ügyvéd-parlamentereknek nem volt idejük elmenni a vitákra. Az egyik, a rendőröket védő ügyvéd, Cornel Bădoiu Szociáldemokrata párti parlamenter azzal érvelt, hogy ő a "szabadidejében" ügyvédkedik; azonban nem határozta meg pontosan, hogy Romániában melyek azok a törvényszékek, amelyek este vagy a hétvégén működnek.
Az újságírókat, akik jelen voltak a "benzinárus" rendőrök szabadon bocsátásán, ezek rokonai elkergették más rendőrök szemei előtt. Ez a magatartásmód, amely változatlanul ismétlődik akkor, amikor a vádlottak az "övéik", arra utal, hogy a Román Rendőrség még egy egy autarchikus intézmény, amelyben a törvény egy lényegtelen tartozék, amely alá van vetve a különféle szokásoknak és az egyéni érdekeknek. Senki nem gondolt arra, hogy meg kell büntetni azokat a rendőröket, akik jóakaratúan résztvettek az újságírók megtámadásán. Mi több, egyik főnöküknek sem tűnt megfelelőtlennek az, hogy maguk a rendőrök fenyegették meg az újságírókat azzal, hogy ha "nem tűnnek el", széttörik kameráikat.
Az igazságszolgáltatási rendszeren túlmenően, ez az eset más rendellenességeket is felszínre hozott, amelyek a Román Rendőrséggel kapcsolatosak és azon kisszámú üggyel, amelyek a Rendőrség belsejébe merészelnek hatolni. Ilyenképpen, nem helytálló az, hogy egy négy éve működő korrupciós hálózat, amely több tíz rendőrt von be, ne élvezze az illető örs magasabb szintjeinek bűnrészességét, sőt még ennél magasabb szintekét is. Lehetetlen, hogy egy rendőrörsön ilyesmi ki ne derüljön. Minden ismert egy olyan szervezetben, ahol a tagok közötti kapcsolat és az információ életfontosságú, még akkor is, ha sajnos a Rendőrségben az általános szabály az, hogy ezt eltakarják.
Fogadjuk el, az ártatlanság előfeltételének megfelelően, hogy a több tíz rendőr bűnössége csak egy feltételezés a végleges ítélet kimondásáig. Ennek a feltételezésnek azonban főnököket is magába kell foglania. Ilyenképpen, csak a választók szemébe hintett por marad, akik a korrupcióelleni harc eredményeit várják, és akiknek csak a pelyvával kell megelégedniük, ugyanis Romániában még egy igazán korrupt személy sem esett el.
A Rendőrség intézményével szemben a forradalom utáni kormányzatok a lehető legnagyobb jóindulatot tanúsítottak. Még egy olyan volt politikai elítélt, mint Gavril Dejeu is azonnal szolidarizált a Rendőrség sok szempontból fogyatékos apparátusával, amint miniszter lett. Könnyen meg lehet érteni, hogy miért következett be ez a jelenség, amelyért a román társadalom drágán megfizet. Egy független Rendőrség, egy független Igazságszolgáltatás automatikusan magával vonja annak a kockázatát, hogy ezek egy adott pillanatban megengedhetik majd maguknak, hogy kivizsgáljanak, letartóztassanak és elítéljenek minisztereket és parlamentereket, ami nálunk még egy felfoghatatlan dolog.
Romániának semmi köze nem lesz a modern demokráciákhoz, mindaddig amíg állampolgárai olyan intézmények fenntartásáért fizetik az adókat és illetékeket, amelyek az igazságosság érvényesítése helyett a tisztségviselők nagyfokú korrupcióját védelmezik illetve csendben megszervezik saját "kis" korrupciójukat. Ezért, mondhatni, hogy eljött az ideje annak, hogy első alkalommal a Forradalom után a lehető legkomolyabban vessük fel azt a problémát, hogy mire költik ezeket a pénzeket.
Ötleteid, megjegyzéseid, kívánságaid vannak ezzel az oldallal kapcsolatban?
Küldd el őket a
webmaster@urr.ro címre.
Nyitólap 
Kampány
Itt az én honlapom! 
A kedvenc oldalam! 
Az utca gyerekeivel [11.23]